Lukas Moodysson nevét minden rendes Titanic fesztiválra járó ismerheti a Lilja 4-ever rendezőjeként. A svéd zsenitől a Grant Film most egy korábbi moziját hozta be, de ne aggódjunk, tavaszi jókedvünket nem fogja elrontani az Együtt, mert a Liljával ellentétben ez egy igazi örömfilm.
Moodyssont szokás Bergmanhoz hasonlítgatni, ám kettejükben csak annyi a közös, hogy szereplőiket sebészi pontossággal rajzolják fel. Modysson inkább mutat közösséget az elsősorban dánokhoz köthető északi mozivilággal: eszköztelen rendezés, színházi színészek, erős téma, humor és filozófia.
Az Együtt 1975-ben játszódik, Stockholmban. Elisabeth (Lisa Lindgren) egy szájfelszakító pofon után elhagyja az alkoholista vízvezetékszerelő Rolfot (Michael Nyqvist), felcuccolja gyerekeit és elköltözik testvéréhez, Göranhoz (Gustav Hammarsten). A virágos furgon a lakótelepi kölköket egy addig sosem látott világba fuvarozza, egy hippikommunába.
Az Együtt nevű közösség ideológiailag és morálisan is nagyon különböző személyiségekből áll, él itt kommunista egyetemista, aki gazdag apuval a háta mögött forrasztópákát ragad, hogy segítse a munkásosztályt győzedelmeskedni a dög kapitalisták felett. Aztán van néhány szexuális forradalmár: a feminizmust leszbicizmussal erősítő anyuka, a nyitott kapcsolatokat favorizáló erotomán fiatal lány, és a boldogtalan homoszexuális, aki az igazit keresi.
Meg néhány vérhippi, aki komolyan tagadja a fogyasztói társadalom olyan vívmányait, mint a televízió, meg a hot dog, és helyette a Föld anyával való kapcsolatfelvételen dolgozik. Egyetlen közös van bennük: rengeteg vörös bort isznak és egyformán lenézik a kommuna vezetőjét, Görant, aki úgy egyensúlyoz közöttük, mint egy depressziós zenbuddhista. Ja, és hogy a szomszédban élő kispolgárok félelemmel vegyes irigységgel kukkolják őket.
Ez a szituáció számtalan vicces helyzetnek és még több tételmondatnak nyújt alapot. A kedvencem, amikor Elisabeth kisfia a közösség egyik gyerektagjával beszélget: "-Neked van igazi Legód? - Persze. - Nekem nem engedik, apukám azt mondta, hogy majd farag nekem egyet fából, de csak két elem készült el."
Furcsa, de ez a hippivígjáték valahogy nagyon aktuális 2009-ben is, és nemcsak a retróláz meg a felélesztett ABBA-mánia miatt, hanem azért is, mert a gazdasági világválságnak köszönhetően újra életre keltek a kapitalizmusellenes és civilizációból kivonulást hirdető jelszavak.
Moodysson persze mindezt nem tudhatta még 2000-ben. De ha ezt a korrelációt nem számoljuk, az ifjabbik svéd mester akkor is nagyot alkotott. Zseniálisan lövi el a történetben rejlő összes muníciót, színészvezetése tökéletes, életszeretete (itt még) töretlen, így az Együtt mind a 106 percében szeretni valóan szórakoztató, ám közel sem sekélyes vígjáték: 10/10.
