Mit érdemel az a horrorsorozat, ami okosnak akar látszani, miközben pont a lényeget azaz fröcskölő vért nem mutatja, csak szőrmentén? Az Amerikában harmadik éve Halloweenre menetrendszerűsített fűrészes gyilkolászás átlagnézőknek durva, horrorrbarátoknak meg lájtos, ők jobban teszik, ha megvárják a vágatlan dvd-t. Most itthon is mozikban.
Folytatja ámokfutását a Marylin Manson Videoklip Örs, ezúttal egy konténer csecsemőnek kell saját lábait leharapnia, vagykülönben. Sikoltozás, láncok minden mennyiségben, Alice Cooper egy frissen lefejezett csirkepisztolyból sprickolja a vért a kamerába. Igazából persze nem, az viszont igaz, hogy a Fűrész alkotói sokkal tovább már nem fokozhatják a félig csukott szemmel lesett dizájncsonkítás-panoptikumot. Vagy átállnak kurvagyorsan hiperrealista álkézikamerás stílusra és csinálnak egy rendes mészárlást vagy mehetnek vissza a balettbe műlábat vakszolni.
Aki látott már egyet is Fűrészből, vágja az alapkoncepciót: Jigsaw, a barkácsüzletek jóbarátja folyamatosan játszani akar. Meg van róla győződve, hogy a játékra kényszerített egyedek világképe radikálisan változik (mintegy javul), ha kibírják a sajátos stílusát (halálos csapdába helyezés). Még életének utolsó perceit is ennek a célnak szenteli, ebben az etűdben ezt követheti vele, aki nem ugrik el. A szokásos moralizálós vérengzős igazságosztás most sem marad el, de inkább Günther von Hagens preparálja fiókosszekrénnyé azt, aki a triplacsavaros csattanó kedvéért ül végig egy olyan filmet, ahol az igazi izgalmat az adja, vajon hogyan lehet ezen csavarni, minek és különben is meddig tart még a film.
A karakterek hozzák az elvárható minumumot, a straight-to-webtévé stílusnál kettővel mesterkéltebb formát, a költségvetés prioritásait már az első résznél valahova máshova helyezték, és ez a ráfordítható pénz növekedésével sem változott. A fia "gyilkosaival" szembesített apa talán egy fokkal idegesítőbb, mint a vele párhuzamosan a gyilkos életéért küzdő doktornő, de idővel fordul a kocka. Ráadásul belekevertek egy vagonnal az előző részből, így aki arról lemaradt (nohiszen), az még nálam is kevésbé fogja átérezni a szereplők motivációját, pedig az összeset láttam.
Nyilvánvalóan az undorító, véres és brutális jelenetekért ül be az ember egy olyan filmre, amit vérrel nyomatatott plakáttal hirdettek Amerikában, de nincs is ezzel semmi baj. Viszont eljött a spoilerezés ideje, vagyishogy felsorolódnak a hívószavak, amire a célközönség felkapja a fejét: bordatépés, koponyalékelés fúróval és körfűrésszel, disznóbélszarbafojtás, végtaggöngyölés. A fagyasztás szerintem tévút, csak a csöcsök miatt kerülhetett a filmbe.
Az viszont már az előző részeknél is idegesített, miért rántják el a kamerát másodpercenként hetvenszer, amikor erőszakot mutatnak? Hogy fognak így a nézők dominóban hányni? Most nem emlékszem pontosan, az Indiana Jonesban mutatják-e végig a szívkitépést, de az internetes lefejezések korában elég sovány. Ha nem a néző, hanem az operatőr kapkodja el a fejét.
Az erőszakos jelenetek közti időhúzásban egy csomó csöpögős flashback terrorizálja a trancsírozásra váró ifjúságot, amik alatt el lehet morfondírozni, vajon milyen lehet egy olyan emberrel piknikezni, akinek az a kedvenc hobbija, hogy arccal egy tócsa vérbe fekszik benyugtatózva.
Csak remélni lehet, hogy ezek után nem vesz starwarsi fordulatot a "trilógia" és nem kezdik el bemutatni az óvodás Jigsaw csínytevéseit és botladozásait, bár az igazat megvallva butaijesztgetős gyurmatévésorozatként tutira lenyomná a Teletubbiest. Aki elegáns sorozatgyilkolásra vágyik, nézzen Dextert az interneten, aki meg egy kiadósat hányni szeretne gyorsabban megoldja egy pávatollal.
