Az Álomgyár nem csak a vásznon, a való életben is számtalan érdekes történetet termelt ki, többek közt kísértethistóriákat.
A mozgókép történetében nagy lépés volt áttérni a némafilmről a hangosfilmre – sokan szkeptikusok voltak, mások kifejezetten lelkesedtek az ötletért, miközben egyszerre volt technikai kihívás és egy új, ismeretlen világ a filmsztárok számára: erről szól többek közt az 1952-es Ének az esőben. A hangosfilm bevezetésének egyik legnagyobb elkötelezettje Sam Warner volt, a Warner Bros társalapítója és vezérigazgatója. A Hollywood Boulevardon álmodta meg az első hangtechnikával felszerelt filmszínházat, ám mivel a munkálatok elhúzódtak, az első, teljes egészben hangos filmet, az 1927-es A dzsesszénekest még New Yorkban mutatták be.
A kritikusok imádták a filmet, ám Sam sajnos ezt már nem érhette meg: a premier előtti éjszakán összeesett, és agyvérzésben meghalt – mindössze negyvenéves volt, és szó szerint halálra dolgozta magát.
De még nem fejezte be, amit elkezdett.
Imádott hangos filmszínháza, a ma Hollywood Pacific Theatre néven ismert Warner Pacific Theatre végül elkészült, és Sam is tiszteletét tette benne – igen, már a halála után.
A biztonsági őrök többször is látták a kísértetét, amint átkelt az előcsarnokon, beszállt a liftbe, és felment az irodájába.
Az ott dolgozók is többször hallották őt régi irodájából, ahogy székeket mozgatott és az ajtót kaparta. Ilyenkor a lift is „magától” fel-le járt. Ha arra jársz, talán te is megpillanthatod a tiszteletére készült emléktábla közelében. Bárhogy is, Sam nem bírta elengedni főművét, a hangos mozit.
Ez is érdekelhet
7 horrorfilm, amiben nem hal meg senki – mégis para
Nem kell halál és vér, hogy átjárjon a zsigeri félelem.
Lássuk!
(via Britannica)
