A három Wayans fivér, Shawn, Marlon és a rendező, Keenan, épp egy éve mérték első, mindent elsöprőnek szánt támadásukat a közízlés ellen. Akciójukat azonban nem ítélhették elég hatékonynak, mert azon nyomban hozzáláttak egy újabb csapás előkészítéséhez, amelynek eredményét az elszántak immár a mozikban élvezhetik.
A horrorra akadva 1.-ben elsősorban a darabolós-vagdalkozós-gyilkolászós horrorfilmek kulcsjelenetei kerültek a testvérek asztalára, amelyeket aztán ők össze-vissza kiforgattak, majd a józan logika teljes elhagyásával és tökéletes ízléstelenséggel egymás mögé illesztettek. A végtermék egy teljességgel zagyva, elképesztően és főleg céltalanul gusztustalan baromság lett. Ha már a filmkészítést nem is, azt azért elég jól megtanulta a három jóllakott kaliforniai díszfeka, hogy a közönségnek kellő tálalással minden szart el lehet adni. A közönség persze jól bekajálta amit ezek magukból kiadtak, ezért aztán nincs kegyelem, itt van az okádék-áradat kettő. Ami dettó, mint az egy.
Képzeljék el a következő szituációt: kaliforniai luxusvilla, úszómedencével, gondosan ápolt parkkal, kilátással a Csendes-óceánra. Itt nyomorog a három Wayans fiú, éppen megunták a bankszámláikon található rengeteg számjegy nézegetését, és ekképpen néztek össze: hé, yo, mi lenne, ha burkolnánk valamit, aztán megnéznénk valamit a moziba'. Vagy legyen tévé-zombi? Így is lett. Magukban tömtek elképesztő mennyiségű gyorséttermi szemetet, a moziban épp elcsípték a Charlie angyalai végét, átvihogták az Árnyék nélkül-t, kicsit belenéztek az Ördögűzőbe, aztán böfögve-fingva hazatámolyogtak. A sok gusztustalan mozi után jött a pihentető tévé, kvízjátékok, a leggyengébb láncszem, reklámok satöbbi. Zsibbadt a fej, zsibbadt a has, alvás. Rossz álmok, nagyon rossz álmok. Reggel felébredvén kész volt a terv, jöjjön a Horrorra akadva 2.
A főszereplők ismertek az első részből, hiszen túlélték. Egy önként vállalt kísérlet résztvevőiként egy szemlátomást őrült professzor vezetésével bezárkóznak hétvégére egy házba, melynek neve: Pokol Ház. A kísérlet célja a halál utáni lét tanulmányozása. A ház gondnoka a kacskakezű, felettébb undorító Pracli, sajátos vendégszeretettel fogadja a diákokat. A professzor és mozgáskorlátozott, ám oktondi segédje előáll a farbával, a cél a házban kísértő régi tulajdonos szellemének tettenérése és megfigyelése. Ehhez azonban még a szellemnek van némi hozzátennivalója és elkezdődik a vég nélküli idétlen ijesztgetősdi, oda és vissza.
A szatíra iszonyúan nehéz műfaj, művelőjének tökéletesen ismernie kell tárgyát, csakis úgy tudja megmutatni a fonákját. Wayansék ezt nem tudják, a kifigurázandó filmek, médiaesemények felszínét is alig súrolják, humoruk olcsó, alpári, infantilis. A "Né má', Pistike szemüveges! Négyszemű, négyszemű!" típusú poénoknál egy közepesen értelmes óvodás is különbet csihol ki még csiszolatlan elméjéből. Bár akinek a legviccesebb dolog a sugárhányás, az még talán találhat érdekességet ebben a filmben. Aki azonban ennél többre, másra vágyik, hoppon marad és ideges lesz, mint én. Mit mondhatnék még: Wayansék, önök a leggyengébb láncszemek, viszlát!
