Tedd nevetségessé rettegésed tárgyát, talán ez a legbölcsebb túlélési stratégia neurózisos korunkban. Bölcs, bár nem biztos, hogy egyúttal hatékony is.
A pusztítsd el, ami elpusztít parancsa komolyabb győzelmi esélyekkel kecsegtet, ám az erkölcsi siker mindenképpen azoké, akik szamárfület rajzolnak akár az ördögnek is. Ne fesd az ördögöt a falra! De ha már valahogy oda került, rajzolj neki legalább szamárfület! Nem szólunk most rémhírterjesztőkről, összeesküvéselmélet-gyártókról és hasonló irányultságú tagjairól a társadalomnak, csupán azokról, akik rendre a filmművészetben jelennek meg emberi rettegés és szorongás kiváltására képes alkotásaikkal.
Persze, egyáltalában nem kötelező horrorfilmeket, thrillereket, és más egyéb rémisztő filmeket nézni, mégis van a világon egy egyáltalában nem elhanyagolható közönségréteg, amely folyamatos jegyvásárlásaikkal arra ösztönzik az a néhány furcsa agyberendezkedésű egyént, hogy filmjeikkel tovább táplálják a Rettegés Moziját. Biztosan szeretünk egy kicsit szorongani...persze, csak akkor, amikor mi akarjuk. Akkor jegyet váltunk rá. Így talán kiválthatjuk azt az időszakot is, amikor nem akarunk szorongani, és nem akarjuk hogy ránk törjön ez a fojtogató, rossz érzés.... A Rettegésmoziban kedvünkre kiszoronghatjuk magunkat, hogy aztán kellő erővel, magabiztosan vethessük bele magunkat a termelésbe vagy a tanulásba.... De ember tökéleteset nem alkothat, mindenhová csúsznak be hibák, így a horrorok nagy részében is, amikor a feszültség szinte elviselhetetlenné fokozódik, észreveszünk valami oda nem illőt, egy emberi figyelmetlenségből fakadó hibát, egy túljátszott gesztust, egy belógó mikrofont, stb.
David Zucker pedig csak az ilyen pillanatokra vár, ezeket kijegyzeteli, egymás mellé helyezi, jól felturbózza, a ciki részleteket felnagyítja, és kész is a legújabb kíméletlen moziparódiája. Nem csinál semmi mást, mint eddigi hasonló filmjeiben, az Airplane, vagy a Csupasz pisztoly-filmekben, szépen kipécézi magának a nagy költségvetéssel és hasonlóan nagy igénnyel készült megafilmek hibáit, és pellengérre állítja azokat.
Ezek a filmek filmes szempontból értékelhetetlenek, hiszen semmilyen, "normális" alkotásra érvényes szempont szerint képtelenség őket vizsgálni, beleértve ebbe ezt a mostani Horrorra akadva 3. címűt is. Ezek nem egyebek, mint filmes gegeknek és jelenetek kegyetlen karikatúráinak egyvelege, amit egy halványan kitapintható dramaturgiai cérnaszál fűz egybe. Magától értetődik, hogy akik esetleg lemaradtak azokról a filmekről, amelyek az adott "céltáblára" kerültek - jelenleg A kör, a Mátrix 3., a 8 mérföld, a Jelek, például - az égadta világon semmit nem fognak érteni az egészből, és csak néznek maguk elé bután, hogy mi ez az éktelen baromság?! De. Akik viszont látták eme alkotásokat, és kellően fel vannak vértezve a komolyság ellen, azok nyilván zsibbadtra fogják magukat röhögni a Horrorra akadva 3.-on is, mint ahogy tette ezt a bemutató közönsége is.
Zucker szeme éles, iróniája gyilkos, már nem is irónia, hanem gúny. Bibi csak az lehet, hogy ha már ennyire tudja, miért nem próbálkozik meg esetleg saját maga is egy komoly horror-film megalkotásával. Hogy lehessen másnak is piszkálódnia. Mindegy, a kritikus az orrát túrja. Leslie Nielsen az USA elnökét alakítja, amint a föld megmentésére készülődik, faarca csak kicsit lett öregebb, Charlie Sheen pedig, manapság más szerepben magát Jézust megkísértő Mel Gibsont, aki most a gabonakörök rejtélyével bíbelődik, az ő faarca is öregedik kissé, Pamela Anderson pedig gyakorlatilag robotnő, iszonyatos szilikonmellei bőr alatti csúszkálásának nem tud megálljt parancsolni, így komoly színészi teljesítményt ne is várjunk tőle. Az, hogy újabb falra festett ördögök kaptak szamárfület, ami mindenképpen örvendetes, aki pedig a korábbi Zucker-opuszokat látta, az nem fog most se csalódni. A többiek, pedig... mondjuk azt, hogy rádöbbenhetnek, milyen keveset járnak moziba.
