Vajon szükségszerű, hogy az ember évezredek alatt egy Britney Spears tábor lakójához váljon hasonlatossá? A film szerint jobb elébe menni az elkerülhetetlennek, mégpedig időgép segítségével.
Vállalva a rajongók lézerpisztolyának sugarait, nem hallgathatjuk el tovább: a sci-fi mesterséges csillaga leáldozóban van. Ezért lehet, hogy a nézők követelőző jövővízió-igényét ezúttal már csak egy XIX. századi regény megfilmesítésével tudták a producerek kielégíteni. A sci-fi haldoklása nem művészeti kérdés, kortünet inkább, jövőképünk elvesztésével függ össze, cikkünk azonban nem vállalkozik a probléma megoldására, így ehelyütt visszakanyarodnánk témánkhoz.
Wells nagysikerű munkájáról, az 1898-as Időgépről van szó, amelynek megfilmesítésére ezúttal maga az író ükunokája, Simon Wells vállalkozott. A kis Simon, fejet hajtva a tisztelt ős előtt, szóról szóra ültette át filmre a sci-fi irodalom egyik fő toposzával, a bolondos tudós alakjával operáló regényt. A biztonság kedvéért a kulcsjeleneteknél George Pal (született Pál György) hasonló című, 1960-as filmklasszikusának is utánanyúl. Hiába na, Simon nem az a lázadó, átértelmezgető személyiség.
És ez nem is baj, ha az eredeti mű megáll a lábán, márpedig Wells bácsi szeretett elbíbelődni a sztori kerekítgetésével, a beépített elméletek koherenciájával. Klasszikusokat alkotott.
A halál rejtélyét kutató ifjú tudós történetéhez a XXI. századnak csak a technikát kellett hozzátennie, az érdekes történetből így lett aztán lenyűgöző film. Ne essünk persze túlzásokba. A mozi új távlatok helyett csak kellemes szórakozást kínál, míves réz fogantyúkkal működtethető, gőz-időgéppel, remek kosztümökkel, gyönyörű helyszínekkel és körképpel az 1800-as évektől egészen 80000-ig.
Szofisztikáltabb élvezeteket csak a kultúrtörténeti finomságokra kihegyezettek várjanak a filmtől. Ezeknek az egyedeknek minden bizonnyal érdekes lesz a Darwinista retorika és a viktoriánus moralizálás furcsa keveréke a becsületes, germán arcélű főhős (Guy Pearce) szájából. A fiatal tudós a legutóbbi 78000 év természetes kiválasztódásának termékét, a kannibál embert próbálja meggyőzni életmódja helytelenségéről. Az általános emberi értékek neked semmit nem jelentenek?! - fakad ki Wells szócsöve, a néző pedig eltűnődhet: Mégis volna fejlődés, tehát? Az oroszlán legelésre szoktatásával manapság már csak az Őrtorony kiadványok foglalkoznak.
A film legtanulságosabb momentuma mégis az, mikor tudósunk végül a távoli jövő másik embertípusa, a békés humanoidok mellett kötelezi el magát, pedig kolóniáik megtévesztően hasonlítanak egy Britney Spears fan klub nyári táborára, valamelyik üdítőital cég támogatásával.
