A trashfilm a filmművészet legőszintébb műfaja, jelentése ugye filmszemét (többnyire horror), ami ennek megfelelően nem akar sokat, és pontosan annyit nyújt, amennyit a filmcímében ígér. Ne kérje vissza a jegy árát, aki von Trier-i mélységeket vár olyan alkotásoktól, mint a Ilsa, She Wolf of the SS (Ilsa, az SS nőstényfarkasa), a Cannibal Women in the Avocado Jungle of Death (Kannibálasszonyok a halál avokádódzsungelében) vagy a Zombie Ninja Gangbangers (Tömegszexelő zombinindzsák).

A Kígyók a fedélzeten is trashfilm, a sztoriját már a cím három szavából összerakhatja a néző: adott egy repülőgép (ami a filmekben ritkán biztonságos közlekedési eszköz), rajta néhány kígyó (róla Éva óta tudjuk, hogy ha emberrel találkozik, az szopó), és ez utóbbiak megszállják az előbbit. Hogy a mérges- és óriáskígyókkal teljes állatkerti hüllőházat maffiózók csempészték fel a gépre, hogy elhallgattassanak egy tanút, már részletkérdés.

Két okból mégis különleges horrorszemét ez (amit az is jelez, hogy utat talált a magyar mozikba). Egyrészt a producerek (szám szerint 13-an) összegründoltak rá annyi pénzt, hogy ZS-kategóriás csepűrágók helyett tévésorozatszínészekkel tudták eljátszatni a szerepeket, a trükkök sem esnek le a vászonról, és még egy sztár gázsijára is futotta a büdzséből (Samuel L. Jackson talán az egyetlen, akinek még egy ilyen film is jól mutat a CV-jében). Másrészt, a film előélete sem mindennapi: készülését akkora internetes felhajtás kísérte, ami még a rossz emlékű Blair Witch Project körüli hírverést is felülmúlta. A web imádta a gagyi címet és a Jacksonnal turbózott, faéknél egyszerűbb cselekményt, és a Kígyók a fedélzeten még azelőtt sikeres lett, hogy bárki látta volna.

A webes gerillamarketing természetesen tudatosan indult (az egyik forgatókönyvíró kezdte egy blogbejegyzéssel), aztán olyan méreteket öltött, hogy kicsúszott az alkotók kezéből. Egyre-másra nyíltak a rajongói blogok, a film eredeti címe ("snakes on a plane") önálló nyelvi fordulattá vált (jelentése valahol a "ilyen az élet" és a "szar ügy" közé lőhető be), és élelmes amatőr filmesek három nappal a film premierje előtt kiadták csak DVD-re készített zsengéjüket, a Snakes on a Traint (az alacsony költségvetésű borzalomban egy maja átokkal sújtott nő éppen vonaton utazik, amikor kígyók kelnek ki belőle). A Photoshophoz kicsit is értő fanok pedig természetesen egymásra licitálva tervezték meg a film plakátparódiáit: poszteren létezik már Cápák a hullámvasúton, Tevék a tengeralattjárón és Piranhák a mozgólépcsőn (mi a Túzokok a Combinón-t néznénk meg, Koltay Gábor rendezésében).

Az online ámokfutás aztán a filmre is visszahatott: a készítők a rajongói igényeknek eleget téve márciusban egy ötnapos utóforgatás nyűgeit bevállalva csiszolták készre a Kígyók a fedélzeten-t. Ennek során felvettek néhány erőszakos snittet és egy szexjelenetet, valamint Jackson azóta szállóigévé vett mondatát, amit a forgatókönyvírók egy netes paródiából loptak: "I've had it with these motherfucking snakes on this motherfucking plane". Az új jeleneteknek köszönhetően a film magasabb korhatár-kategóriába került (PG-13-ból R-be), arról pedig Jackson gondoskodott, hogy a cím Snakes on a plane maradjon. A sztár ügynöke ugyanis Pacific Air Flight 121-re szerette volna átkeresztelni a filmet, mire Jackson bekeményített, mondván, ő csakis a cím miatt vállalta a szerepet.

A gerillamarketing és a rajongók kiszolgálása bevált: a Kígyók a fedélzeten csak az Egyesült Államokban máris behozta 33 milliós költségvetését, az IMDB 7,4-es szavazatátlaga és a Rotten Tomatoes 69%-a pedig azt jelzi, hogy mind a nézők, mind a kritikusok értékén kezelik a filmet.

Aki nem azért jár moziba, hogy logikai lyukakat keressen, hanem szórakozni akar, annak a film nem is okoz csalódást. A tengerparttal, jó csajokkal és extrémsporttal súlyosbított indítás alatt a késve érkezők is megtalálhatják a helyüket, aztán látunk két gyors akciót, a szkript gyorsan végigpásztáz a feláldozható mellékszereplőkön a vicces fekától az önző üzletemberig, és már emelkedik is a Jumbo gép, rakterében a kígyókkal. Hogy a főgonosz miért nem egy kíméletes tarkólövéssel szabadul meg az FBI-ügynököt játszó Jackson őrizetére bízott tanúról, ezek után nem lehet kérdés: egy fejsebbel szemben a tekergőző hüllők képesek 105 percben újabb és újabb poénokkal szolgálni.

Színészekről Jacksonon kívül - aki bizonyára már a járókában is lazán tette meg első lépéseit, és "muthafucka" volt az első szava - nincs értelme beszélni. A mellékszereplők közül egyedül a Vészhelyzet Carol nővére, a stewardesst játszó Julianna Marguiles próbálja komolyan venni tanult mesterségét, Spanyolhon magyar származású sorozatsztárját, Elsa Patakyt pedig csak a neve miatt említjük meg. A kaszkadőrből lett rendező, David R. Ellis (korábban a Végső állomás 2-t és a Mobilt köszönhettük neki) és a Gothika forgatókönyvírójával erősített szerzőgárda a többiek számára egyértelművé teszi, hogy a főszereplők itt a - egyharmad részben élő, kétharmad részben mesterséges és számítógéppel teremtett - kígyók.

A film szépen be is mutat mindent, amit a kígyókból ki lehet hozni, és erre a magyar fordítás is rádob egy lapáttal ("kicsavarom a kobrát" - mondja egy pisilni induló utas, majd egy kobra revánsot vesz rajta a szójátékért). Megtudjuk, hogy a kígyók csöcsre és péniszre mennek, hogy a méreg kiszívása tud kellemes is lenni, és még "fekete ember kezet fog a fehérrel" típusú jellemfejlődésekre és krízishelyzetben szövődő kapcsolatokra is futja a kétdimenziós karakterektől. Elhangzik még néhány kétértelmű szóvicc (a "snakes in the cockpit" - "kígyók a pilótafülkében" - például valóban használatos a repülésben, pilóták akkor mondják, amikor sok és bonyolult feladatot kell hamar végrehajtaniuk), aztán a kötelező utolsó, nagy megijedés után a Black Eyed Peas Is Lehetnénk együttes videoklipjére majszolhatja el a néző a popcorn maradékát.

Akinek ennyi elég, feltétlenül nézze meg a Kígyók a fedélzeten-t, mert tényleg a legjobb bűnrossz film, ami valaha celluloidra került. A többiek inkább maradjanak a von Trier-korpusznál.