Harmadik alkalommal védik meg a Földet (és a Galaxist) fekete öltönyös és napszemüveges ügynökbarátaink. Most egy különösen elvetemült univerzum-rossza ellen kell előkapniuk a "zajos tücsköt", és a múltban kalandozva megmenteniük az ügynökséget és bennünket. Kaland és móka – nemcsak a rajongóknak.
Kedvezőtlen csillagállás után…
A filmiparban egy sorozat darabjai gyakran a szériaszámukkal egyenes arányban mutatnak minőségesést, a nyitó opustól távolodva a romlás megállíthatatlan. Ám akadnak üdítő kivételek. Jelen esetben a Lowell Cunningham-képregény alapján született Men In Black-trilógia, aminek az 1997-es remek első felvonására öt év múlva ugyan egy jóval gyengébb rész következett, most azonban, tizenöt esztendő elteltével, sikerrel tértek vissza a gyökerekhez, már ami a minőséget illeti. A Men In Black – Sötét zsaruk 3. csak azért marad alul az első filmmel szemben, mert – értelemszerűen – hiányzik belőle az újdonság varázsa, ami például a (vásznon) újdonsült karakterekre épülő jópofa beszólásokra és viccekre alapoz. Pedig az új idegenrendészeti ügynökös projekt nem indult szerencsésen, az egyik főszereplő, Tommy Lee Jones nehezen állt kötélnek, a másik, Will Smith elégedetlen volt a forgatókönyvvel. Ez érthető is, négy dörzsölt író körmölte a folyamatosan változó scriptet – Etan Cohen (Trópusi vihar), David Koepp (Világok harca, Angyalok és démonok), Jeff Nathanson (Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, Hogyan lopjunk felhőkarcolót), Michael Soccio (Férjek gyöngye és Kaliforniába jöttem című tévésorozatok) –, egymást váltva, vetésforgószerűen. S mivel a forgatást a pénzügyi kötelezettségek miatt el kellett kezdeni már akkor, amikor még nem készült a teljes és végleges forgatókönyv, elő-előfordult, hogy a színészek az adott jelenet előtt pár pillanattal vehették kézbe a dialógusokat.
…meglepően jó végeredmény
[img id=359123 instance=1 align=left img]Ilyen előjelek után azt vélhetné az ember, hogy egy szedett-vedett, összefüggéstelen mozihoz lesz "szerencséje" – de nem. A Men In Black – Sötét zsaruk 3. egy kellően kidolgozott, kellemes, izgalmas és mindenekelőtt: megfelelően nevettető darab. A bolygónkon ideiglenesen (vagy tartósan) itt élő idegen lényeket kordában tartó titkos ügynökség történetét ezúttal a jó öreg (és bevált) időutazásos motívummal elegyítették. A Holdon létesített börtönből negyvenévnyi raboskodás után kiszabadul egy galád idegen faj utolsó képviselője. (A beszédes nevű) Vadállat Boris az anno őt sittre vágó K ügynököt (Jones) a letartóztatása előtt likvidálni akarja, megváltoztatva ezzel a történelmet és eltörölve planétánkat az univerzumból, ezért visszautazik 1969-be. J ügynök (Smith) nyilván ezt nem hagyhatja, és (szó szerint) ugrik egyet ő is az időben. Szófukar, betonmimikájú társa életének megmentésén túl célja az emberiség szomorú sorsának megakadályozása. Erre neki és a fiatal K ügynöknek (Josh Brolin) mindössze egy nap áll rendelkezésére 1969 New Yorkjában.
Járt utak és járatlanok
Sonnenfeld (és írói) arra törekedtek, hogy a sötétzsarus-filmek legsikeresebb és legnépszerűbb idegen lényes tradícióit ötvözzék az időcsavarral, azaz a retrókörülmények adta helyzet- és jellemkomikummal. Előbbiekre példa az a játék, hogy az ismert közéleti személyek közül ki lehet távoli bolygós bevándorló, így Elvis és Michael Jackson után most felzárkózik Lady Gaga, Tim Burton és az összes divatmodell. Különösen az vicces, amikor kiderül, hogy hatvanas években az ügynökség azt gyanította, Mick Jager is ufó, aki azzal a küldetéssel érkezett a Földre, hogy az összes nőt teherbe ejtse… Utóbbiak – a múltidézés – kapcsán jó húzásnak bizonyult az Andy Warhol (Bill Hader) fémjelezte party-miliő beemelése, a korabeli öltözködés- és viselkedésformák karikírozása.
A legnagyobb nyereség azonban Brolin. Holott hálátlan feladat hárult rá: Jonest kellett eljátszania. Brolin jó választásnak bizonyult, benne is munkál az a fajta rezzenéstelen érzelemmentesség, mint Jones-ban (Brolin ez irányú habitusáról többek között meggyőződhettünk a Nem vénnek való vidékben nyújtott alakítása kapcsán), ám a hasonló adottságai mellett tehetsége járul hozzá az átütő azonosuláshoz. Hibátlanul hozza Jones mozdulatait és manírjait. (S "bónuszként" megtudhatjuk azt is, miért lett olyan mogorva faarc K ügynök.)
Brolin mellett több mellékszereplő jelenlétére emlékezhetünk jó szívvel, O ügynök szerepében Emma Thompsonéra és a jövőlátó Griffin bőrében Michael Stuhlbargéra, így a mostanság kötelező "celeb" szerepeltetése mellett – itt Lewis "Hamiltonné" Nicole Scherzinger – láthatunk színészi alakításokat is, akik láthatóan élvezték a jól összerakott (minőségi) sci-fi–akcióvígjáték kínálta játéklehetőséget. Az elvárhatóan kidolgozott trükk- és látványvilág sem okoz csalódást, sőt ezúttal a 3D jól működik.
A Sonnenfelden az utóbbi évtizedben eluralkodott "átok" – még inkább: jófilm-készítési impotencia – megtört. Mivel mi (egyelőre) nem vagyunk képesek az időben barangolni, azt nem tudjuk, számára mit hoz a jövő (lehetséges, majd egy negyedik részt is), tartós lesz-e a felívelése, az biztos, hogy a jelen fix: így hát örüljünk ennek a tetszetős mozinak.
Kinek ajánljuk?
- Akik egy humoros és tempós sci-fi–akcióvígjátékot szeretnének látni.
- Feketeöltöny- és napszemüveg-fetisiszta nyomozóknak.
- Akik szívesen megkóstolnának egy tüskés bulbát.
Kinek nem?
- Akik már az első Men In Black-opust sem tartották sokra.
- A filmektől következetességet és/vagy drámai mélységet elváróknak.
- Vérszomjas és bosszúálló alieneknek.
7/10
