A Titanic filmjei közül választani egyet estére olyan, mint valami mágikus kínai jóslást folytatni. Mivel a fesztivál szervezési elve, hogy ismeretlen de nagy reményű rendezők munkáit vetítik, a nézőnek a rövid, de egyöntetűen lelkes leírásokban kell megtalálni azokat a szavakat, amelyek a majdani pozitív élményt valószínűsítik.
Egyesek a japán szóra esküsznek, sokak szerint a különös kompánia kifejezés szintén reményt keltő, a szemtől szemben találkozik viszont nem jó jel. Annyi biztos, hogy a címre nem szabad hagyatkozni, hiszen az, mint szinte minden magyar címfordítást esetében, rémisztő. Az Időbűnök című filmet szinte biztos nem néztem volna meg, ha nem szerepel a leírásban a remake szó. Ráadásul nem a film remake, hanem a fiatal rendező filmjének jogait vásárolták fel, hogy nagy költségvetésben is leforgassák Amerikában.
idobunok
Ez pedig a tapasztalatok alapján nem jelenthet mást, mint hogy az eredeti film jó, az utángyártás pedig valami langyos block buster lesz. Bár meg nem erősített hírek szerint az utángyártást vezénylő rendezők közt felmerült a zseniális David Cronenberg neve is, azért az áll, hogy az eredeti film tökéletes darab.
Bár rajongok az időgépes scifikért, olyannyira, hogy a film előtt úgy éreztem magam, mint akit a 23. századból küldtek vissza, nem ez a szál ragadott meg. A spanyol rendező filmje sokkal inkább szólt arról, hogy miként válhatunk saját magunk rémeivé. Hogy a groteszk helyzetek a legártatlanabb, Mézga Géza-szerű figurából is képesek szörnyet faragni.
Sajnos egyetlen jelenetet sem lehet úgy megemlíteni, hogy ne tennénk tönkre a nézői élményt, lelőve a poént. Annyit árulhatunk el, hogy a film mai környezetben játszódik, nincsenek benne villogó irányítópultok körül sürgölődő tudósok. Vigalondo rendezése ennek ellenére volt képes egyszerre döbbent csendben tartani a közönséget, hogy az időnként aztán nevetésben törjön ki, majd süppedjen vissza a feszült figyelembe.
A film a stáblistával nem ér véget egyébként, mert a mozi előterében kezdődik a vita, hogy melyik szereplő ki is volt valójában, és hogyan folytatódhat a film, ha a rendező 90 perc után nem mondja, hogy ennyi.
9/10
