Felnőni képtelen, érzelmi dilemmákkal és önértékelési válságokkal küzdő huszonévesek? Keserédes megváltástörténetek egy kedves, esőáztatta amerikai kisvárosban? Igen, a Kockázatos túra az amerikai független mozi könnyedebb oldalának egy újabb könnyes-nevetős mintapéldánya, és aki az elmúlt években látott egy-két ilyen darabot, az bizonyára a háttérben felcsendülő, kásásan szomorú gitárzenét is maga elé tudja képzelni. Az említett panelek vitathatatlan kifulladása ellenére az elsőfilmes Colin Trevorrow mégsem riadt vissza a frekventáltan kölcsönzött, fárasztóvá koptatott indie-manírok újrafelhasználásától. Bár a rendező az összes ismerős figurát, hangulatot és motívumot felvonultatja, szerencsére változtat is a bevett képleten: hőseit egy időutazós rejtélybe helyezve sikerül működőképessé varázsolni az unalomig ismételt receptet.
A Kockázatos túra ügyesen építgeti a történetet, megfelelően adagolja a humort, és hol érzelmeket, hol rejtélyt fecskendez az események fordulópontjaiba. A magát nagymenőnek tartó újságíró és a két lúzer gyakornok egy időutazásra invitáló, őrültségnek tűnő hirdetés után nyomoz. A városkába érve a csapat rögtön kétfelé szakad: míg a srácok mindenáron nőket szeretnének felszedni, addig a visszahúzódó lány a hirdetés feladójával kerül mind különösebb és szorosabb kapcsolatba. Trevorrow a realizmus és a mese határán egyensúlyoz: mivel a képzelet és a valóság, a metaforák és a konkrétumok közötti szabad átjárás az utolsó pillanatig biztosított, a mű még a típuskarakterek típusproblémáit is képes új megvilágításba helyezni.
A kissé különc, épp ezért rendkívül szeretetreméltó gyakornoklány, a szűz kocka, a gátlástalan érzelmi analfabéta és a lelkileg sérült, bogaras feltaláló egytől-egyig súlyos életvezetési problémákkal küzdenek, ám a dramaturgiai véletlen folytán olyan helyzetekbe keverednek, hogy előbb-utóbb kénytelenek szembenézni saját boldogtalanságukkal. Az anyja halála miatt önmagába zárkózó hősnő, a múltja elől egy bizarr fantáziavilágába menekülő srác ugyanolyan elfojtásokkal küzd, mint a félénk IT-kolléga, illetve a kiüresedett személyiségével a vidéki kaland során szembesülő újságíró. Trevorrow hasonszőrű kollégáihoz hasonlóan az amerikai középosztályt sújtó, akut identitászavar áldozatairól mesél, ám a nagy ötlet itt annak a felfedezése, hogy a tünetegyüttes mind a konkrét, mind az átvitt értelmében rímel az időutazás témakörére. Az elvágyódás, az eltemetett okok feltárása és az önmagunkkal való találkozás gond nélkül megfeleltethető az időugrás, a jelenből való kilépés metaforikus eseményeinek, miközben a fantasztikus kaland humorforrásként, illetve a dramedy és a sci-fi ügyes műfaji fúziójaként is kiaknázható.
Az okos forgatókönyv elkerüli a kínálkozó hatásvadász megoldásokat, és elsősorban a figurák interakcióira, a karaktervezérelt humorra épít, így a színészi teljesítmények kulcsfontosságúak a mű sikere szempontjából. Míg Jake M. Johnson (New girl) és Karan Soni párosa megbízhatóan hozza a csajozós poénokat, addig az Aubrey Plaza (Városfejlesztési osztály) és Mark Duplass (Édesnégyes) között kialakuló összhang kellő romantikus energiát pumpál a film emocionálisabb vonulatába. Az eltalált szereposztás, a megfelelő arányban kevert tragikomikum és a frappáns zsánerhibrid elég is a dicsőséghez: akár kisebbfajta csodának is nevezhető, hogy a Kockázatos túra képes valami szerethetőt kisajtolni ezekből az elmúlt években modorossá merevedett alkotóelemekből.
