I’m da sheriff

Arnold Schwarzeneggerben még mindig megvan az a plusz, amitől a középszerű akciófilmeket szórakoztatóvá és eladhatóvá tudja tenni. Hosszú kihagyás utáni első főszerepét a dél-koreai Jee-woon Kimre bízta, aki most először készíthetett angol nyelvű filmet. Bár az osztrák származású színész A feláldozhatók 2-ben is akciózott már egyet, az Erőnek erejévelben minden figyelem rá szegeződhetett, nem vette körül őt egy rakás egymás dicsfényét gyengítő legenda. Szép visszajövetel, én azt mondom.

A 65 éves akciósztár nem tudja kendőzni korát, igaz, nem is áll szándékában. A film több olyan mondatot is a szájába ad, amellyel csak megerősítik, hogy ezt a szerepet bizony őrá írták. Mintha csak John Wayne-t látnánk A mesterlövész című westernben, amely méltó emléket állít az utolsó filmjével leköszönő, akkor már (a szerep szerint is) rákban szenvedő csillagnak. A nagy különbség itt az, hogy Schwarzenegger a visszatérés létjogosultságát támasztja alá. Igen, már elég koros, igen, már nem olyan mozgékony, de még mindig van benne szufla, és nem szeretné, ha ez kárba veszne.

A mexikói határ közelében lévő, nyugodt kisváros seriffjeként nincs sok fontos dolga, akkor is felhívják hajnalok hajnalán otthoni telefonján, ha nem érkezik meg a friss tej időben a boltba. A helyzet akkor változik, amikor hívást kap Los Angelesből, hogy egy közveszélyes, fiatal mexikói drogbáró süvít feléjük Corvette-jén egy repülőgép sebességével. Ray Owens seriff, hogy felkészüljön az összecsapásra, összeszedi félig-meddig kompetens kollégáit, és innen-onnan verbuvált, kétes erkölcsű ismerőseit, s úgy áll ki Gabriel Cortez és bandája ellen.

A felvezetés elég lagymatagra és érdektelenre sikeredett, viszont a nézőnek bíznia kell abban, hogy a szükséges rosszon túlesve több izgalomban is része lehet, ha már egy Svarci-filmre ült be. A mellékszereplők egytől egyig papírmasé figurák, örömünket csupán a Jackass-ből ismert, végig sziporkázó Johnny Knoxville poénjaiban és Luis Guzmán jelenlétében lelhetjük, de szép nőkből is válogathatunk kedvünkre a filmben. Korlátozott szerepeltetésüket tekinthetjük akár jelzésnek is: "ők nem annyira fontosak, elsősorban Arnold köré írtuk a sztorit." Forest Whitaker jól ismert, magas tisztségű hatósági beosztott szerepét újra előveszi, mondhatni rutinból, fél kézzel oldja meg. A végkifejletet ismerve viszont az az érzésünk, hogy kissé felesleges is volt egy ekkora színésszel gazdagítani a stáblistát: nem mutatott újat (azt viszont remekül), a nézőket pedig úgyis az osztrák színész vonzza be a moziba.

Bár mindenki akciófilmre ül be, talán kevesen tudják, hogy westernt néznek végig: a Délidő és a Rio Bravo keverékének modern kori változatát. A gyámoltalan kisváros felkészül egy hírhedt banditának előre meghatározott érkezésére (Délidő), így az öreg seriff képzetlen emberekből csapatot szervez megfékezésére (Rio Bravo). Természetesen a humor egészen más tónust ad a filmnek, és a szerelmi szálban sem a főszereplő érdekelt, viszont a film struktúrája az expozíciótól kezdve a karakterek felépítésén keresztül a végső párbajig vadnyugati alapokon nyugszik. Azonban a baj itt nem vonaton és nem is lóháton, hanem négy keréken, ezer lóerővel érkezik.

A film a második felére egészen élvezhetővé válik, a sok poén és az ütős akciójelenetek sikeresen elfelejtetik velünk a korai rossz szájízt. A CGI-mentes összecsapások bár jócskán túlzóak, csak megerősítik bennünk az érzést, hogy a film nem akarja magát komolyan venni. Az előírt drámai jelenetek ugyan be lettek szúrva, az Erőnek erejével magját bizony a feszültség, a humor és az elengedhetetlen gyilkolás utáni Arnie-féle egysorosok alkotják. Egy akciósztár esetében Ray Owens seriff szavai ("I'm old") sajnos nem túl biztatóak, de ha ilyen filmekkel folytatja filmográfiáját, annak mi nagyon fogunk örülni.

Értékelés: 7/10