[img id=567269 instance=1 align=left img]- Balogh Boglárka - új név a könyvpiacon - mit kell tudnunk a név mögött rejlő személyről?

Joghallgatóként találkoztam először a menekültkérdéssel, gyermekvédelemmel, humanitárius jogokkal, ez határozta meg tulajdonképpen a későbbi életutamat is. Az egyetem után Angliába kerültem, majd önkéntesként több hónapot dolgozni kezdtem afrikai, dél-ázsiai árvaházakban, valamint közép-amerikai, indonéziai civil szervezeteknél. Jártam Kenyában, a több mint 20 éve felépített, majdnem 400 ezer szomáliait számláló Dadaab-i táborokban, illetve a burmai karen menekülttáborban is, mindeközben riportokat és útleírásokat készítettem országos lapoknak, később pedig megszületett ez a regény.

- A Love Commando című könyv Indiában játszódik - honnan származik ez a vonzalom az ország iránt? Mikor jártál először Indiában?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szerelem volt első látásra. 2010-ben jártam először Indiában egy féléves ázsiai út keretében. Az első ott töltött hónap túl tömény volt, én pedig túl kritikus voltam az országgal szemben, csak később értettem meg, mennyire összetett a hindu világ. A Love Commandóval, ami egy Delhi központú aktivista szervezet, egy évvel később, 2011 novemberében vettem fel a kapcsolatot, majd 2012 januárjában kerestem fel őket.

- Meddig tartózkodtál az országban és milyennek látod?

Mindkét alkalommal 3-3 hónapot töltöttem el Indiában, de a mai napig megrendít a színek és ízek kavalkádja, az emberek és állatok leheletétől sűrű levegő, a nincstelenség és a ragyogás intenzitása. Annyira más, annyira szokatlan és vibráló ország, amit képtelenség megunni, vagy rövid időn belül kiismerni.

[img id=552209 instance=1 align=right img]- Mi a Love Commando műfaja? Regény vagy dokumentumregény? Megtörtént eseményeken alapul vagy a szó szerinti valóságot ábrázolja?

- A Love Commandot én szociográfiának, riport - vagy dokumentumregénynek nevezném, ami semmiképpen nem fikció, a valóságot ábrázolja. De bármennyire is hiteles a könyv anyagául szolgáló tényanyag, a feldolgozás szépírói módszerekkel történik, ami a történet gördülékenységének szempontjából néhol beavatkozást igényelt.

A könyv az indiai becsületgyilkosságokat dolgozza fel rávilágítva India társadalmi, szociális helyzetére valamint a nyugati kultúra beáramlásának következményeire is. Ezeknek a gyilkosságoknak az áldozatai fiatal lányok és fiúk, akiknek egyetlen bűne, hogy választottjuk más kaszthoz vagy más valláshoz tartozik. Elkövetőik pedig a szerelmesek családtagjai, akik a kasztokon és vallásokon átívelő házasság lehetőségét az évezredes szokásrendszer szerint a család becsületén esett foltként élik meg, amelyet csak vérontással moshatnak le magukról.

A halálra ítélt szerelmesek ügyét a 2010-ben alakult aktivistacsoport, a Love Commando karolta fel, amelynek tagjai a jogi mellett fizikai és lelki segítséget is nyújtanak a bosszúra szomjazó rokonok, falutanácsok és korrupt rendőrök által üldözött, hozzájuk forduló pároknak. Én ennek a csoportnak az egyik, szökött párok védelmére létrehozott rejtekhelyén önkénteseként dolgoztam, az ottani élményekből született a regény.

- Miért és hogyan döntötted el, hogy segítesz azokon a fiatalokon, akik vallási és társadalmi okokból veszélybe kerülnek az egymás iránti érzéseik miatt?

Személyes indíttatás vezérelt. A már említett féléves ázsiai utam végén találkoztam a könyvemben szereplő lánnyal, Hartival. A tizenkét órás vonatúton a háromszemélyes hálókocsiban ő volt az útitársam. Egy, a saját családja által elrendelt becsületbeli gyilkosság elől menekült az északi országrészből a Love Commandóhoz. Hazatérésem után egy héttel már biztos voltam benne, hogy vissza kell mennem és meg kell találnom a lányt. Kutatni kezdtem Indiáról és a becsületbeli gyilkosságokról, majd felvettem a kapcsolatot a Love Commandoval, és felkerestem őket. Sajnos Harti soha nem ért el Delhibe, de szimbólumként az ő alakjába sűrítettem a valóságban megismert női sorsokat. Az ő egyedi tragédiáján keresztül mutatom be az általánosat.

[img id=567275 instance=1 align=left img]- Te minek neveznéd ezt a tevékenységet és mi az, amit ad számodra?  Mi volt a legszebb és legdrámaibb pillanat, amelyet átéltél?

Az emberben létezik a vágy a tökéletes életre, egyfajta életminőségre, és most nem az utazásról beszélek. Az, hogy ez kinek mit jelent, személyenként különböző. Én nem vágyom a fogyasztói társadalom ringlispíljébe, ráadásul érzékeny vagyok a világ problémáira. Az, hogy figyelünk egymásra és a környezetünkre, nyitottak vagyunk egy tőlünk idegen dolog megértésére, vagy segítünk másokon, nem tevékenység, hanem életszemlélet kérdése.

Hogy melyik volt a legdrámaibb pillanat, amit Indiában átéltem? Talán a varanaszi halottégetés, ahol napi 600 holttest várt arra, hogy a Gangesz partján elhamvasszák őket. Ez a város megtanította megérteni azokat a dolgokat, amiket az én kultúrámban nem tennék, sőt nem is találnék meg.

- Nap, mint nap halljuk, hogy nőket erőszakolnak meg Indiában - szerinted mi a társadalmi oka ennek a szörnyű jelenségnek?

Az utóbbi évtizedekben több, mint 60 millió indiai nő tűnt el. Ez a születés előtti illetve születéskori szelekciónak, a leánygyermekek szándékos elhanyagolásának, valamint a fiatal lányok és asszonyok megölésének a következménye. A nő értéke ősidőktől fogva igen csekély volt az indiai társadalomban a férfiakéhoz képest, ez a gondolkodás pedig sajnos mai napig él. Amíg az idősebbek, valamint az új nemzedék problémához való hozzá állása, gondolkodása nem változik meg az oktatás, ismeretterjesztés által, a szigorúbb állami büntetések nem fogják tudni megakadályozni sem a sorozatos nemi erőszakot, sem pedig a becsületbeli gyilkosságokat.

- Benned nincsen vagy nem volt félelem emiatt?

[img id=567280 instance=1 align=right img]Engem is rendkívül megdöbbent ez a brutalitás, amit a hírekben hallunk, mert soha semmilyen atrocitás az útjaim során Indiában nem ért. De egyedül magam sem utazom, sötétedés után pedig már nem tartózkodom az utcán.

- Milyen visszhangja volt a tevékenységednek, akár Indiában, akár itthon?

- A családomon és a barátaimon kívül nem gondolom, hogy az embereket túlzottan érdekli az, ha valaki elmegy a harmadik világba önszántából, ingyen, kényelmetlen körülmények közé dolgozni. De nem is azért utazom vagy végzek önkéntes munkát.

- Melyek a további terveid és mennyire lehet kiszélesíteni ezt a mozgalmat a teljes lakosságra?  

Január végén újra Indiába utazom. Egyrészt meglátogatom az elszökött párokat, akikkel két évvel ezelőtt találkoztam, másrészt magát a Love Commandót is. Az aktivista szervezet munkáját India kasztrendszeren alapuló társadalmi berendezkedése miatt szinte lehetetlen kiszélesíteni.

- India politikai és társadalmi berendezkedése miért nem talál erre valamilyen megoldást?

Ez a fajta merev rendszer India egyes részein továbbra is az egyik legfontosabb tényező az emberek életében, így az attól való félelem készteti őket a becsület alapú erőszakra, hogy a méltatlan házasságok révén elveszítik a kasztrendszert, amelyen keresztül számos előnyre tettek eddig szert. Ráadásul a falvakban működő öregek tanácsa, az ún. khap pancsajatok érdeke az, hogy fennmaradjon ez az ősrégi kaszt szerinti besorolás. Az embereknek pedig nincs más választása, mint követni, amit a khap pancsajat elrendel, és ettől persze minden rögtön politikai kérdéssé is válik.

[img id=567278 instance=1 align=left img]A képviselőknek a választások idején szavazatokat kell szerezniük, a khap pancsajatok pedig több falut is igazgatnak, ezért a vezetőik igen értékesek, senki nem mer ujjat húzni velük. Bár a média az utóbbi időben igen felkapta  asorozatos  becsületbeli gyilkosságokat, az állam titokban kitart a khapok létezése mellett,  a rendőrök pedig vagy rokonai a khap pancsajat tagjainak, vagy egyszerű szemlélőként járnak el, még csak nem is hajlandóak regisztrálni az ilyen eseteket. Tehát ez egy rendkívül összetett probléma.

De azt gondolom, hogy a Love Commando munkájának és az önkéntességnek a lényege is  abban áll, hogy az ember megtanul nyitott szemmel, érzékenyen és felelősségteljesen élni. A cikk- illetve könyvírás célja pedig az, hogy felnyissa a szerencsésebb helyzetben élők szemét mások szenvedésére. Az, hogy a világsajtó arról beszél, mi folyik Indiában, Pakisztánban, az összes szégyen-becsület alapú kultúrában már egy hatalmas lépés a felismerés, a változás, valamint a megoldás felé.