A Szigorúan piszkos ügyek világszerte nagy siker lett, új trendet teremtve a gengszterfilmek terén. A két ismeretlen honkongi rendező 2002-es filmjének forgatókönyvéből Martin Scorsese próbált még egyet dobni, de a recepttel visszatért a megszokott hollywoodihoz. Műremekből átlagfilm. Mondjuk a vágyott Oscarhoz, amit legutóbb Clint Eastwood csaklizott el Scorsese elől, éppen ez kell.
Hollywood nagy öregje, a maffiafilmek nagymestere megvette a honkongi Szigorúan piszkos ügyeket (Wu jian dao), amit a Keresztapa ihletett. A film éppen attól volt jó, amivel eltért a Coppola-kultmozitól. Hogy Scorsese a remake-kel a trendet teremtő Távol-Kelet felé tekintene? Aligha. Bevallása szerint a filmet nem nézte meg, és a forgatókönyvet átíratta, hogy Amerikában is fogyasztható legyen. Mintául a klasszikus gengszterfilmek műfaját vették, azt, amin éppen túljárt az idő.
Hongkong helyett Boston lett a helyszín, a kínai filmvászon két legnagyobb harcosa helyett két nyakas szőke ír a főszereplő (Ming és Yan helyett Billy és Colin a nevük). A rendező és csapata nem állt meg a helyszín és szereplőcserénél, hanem átszabták a forgatókönyvet az álomgyár konzervatív ízléséhez is, amihez képest még Homérosz Odüsszeiája is túl modern az időugrásai miatt. Az eredeti honkongi trilógia idősíkváltásai helyett a történet így lineárisan halad előre: szép sorban adagolva derül ki a filmből, hogy ki kit árul el, ki kit használ fel, és hogy hol vannak a határok az átverésben.
Míg az eredetiben kézitusa helyett laptoppal és mobilokkal párviadaloztak, és a küzdelmeknek csak a végeredményét láthattuk, addig a Tégla forgatásán megmutatják a szereplők ütlegeléseit, vagy hosszú sms-váltásait, de ezeknek a sutasága inkább csökkenti az iramot. A Szigorúan piszkos ügyekre a hiperaktív hi-tech volt a jellemző stílus, a Téglára a kétkezi hömpölygés.
Tégla és proszeszor
A sztori váza azért most is érdekes, bár már ismerjük a csavarokat: két tégla van a központban, az álrendőr (Matt Damon) és az ír maffiába épült rendőrtiszt (Leonardo DiCaprio) éli saját életét, ami mégsem a sajátja. Egyik a rendőrfőnöknek jelent, másik a maffiózónak. A feladat, hogy keressék meg önmagukat és egymást, és ebben csak magukra számíthatnak. A Téglában itt van új elemként a mikroprocesszor is. Ez az, amit meg kell szereznie a bostoni rendőrségnek, mielőtt a maffia eladja a kínaiaknak. Ezt a szót mondják ki a legtöbbet, hol pöszén, de felelősségteljesen (Martin Sheen), hol értetlenkedve, de igyekvőn (Leonardo), hol gonoszul, és pénzéhesen (Jack Nicholson a keresztapa).
Jack Nicholson a maffiavezér szerepét nagyobbra és gonoszabbra íratta, és ettől borul is a jól megszerkesztett honkongi, jin és yang egyensúlyra épülő dramaturgia. Nicholson saját jósága mellett ellentétpárját, a jó rendőrfőnök figuráját is (Martin Sheen) háttérbe szorítja ezzel, cserébe pedig csak egy hosszú vendégjátékot láthatunk Batman Jokerétől. De mások is elvesztettek valamit, Leonardo DiCaprio figurája például a humorát (őt a Csunking expresszel befutott Tony Leung alakította), Matt Damon pedig a skizofrén identitászavarát (ebben a szerepben Andy Laut láthattuk). Bár a szerepeket megkurtították a kockafejű forgatókönyvírók, Nicholson egoista ámokfutásától eltekintve az alakítások remekek. Bárkit ki lehetne emelni a mellékszereplők közül is a szórakoztatóan kövér Alec Baldwintól a szórakoztatóan káromkodó Mark Wahlbergen át a főszereplők közös nőéig, aki olyan, mint Sarah Jessica Parker, csak egyenes a lába és tehetséges: ő Vera Farmiga.
A baki az baki
A történetvezetésben a véletleneket, a szándékos hibákat, amivel éppen a közhelyt kerülve futottak össze egy pontba a szálak a hongkongi eredetiben, most bakik, és kisebb logikátlanságok helyettesítik. Közben a honkongi operatőrök által kidolgozott összetett szimbólumrendszer is leszűkült: a bostoni rendőrség steril helyszíne és a narancssárga téglafalakkal teli gonosz kinti világ az, aminek minden ambivalenciát érzékeltetnie kéne. A végén a tanulságot egy párkányon futkosó patkány jelzi, talán azt sugallva, hogy a patkányok megérik a film végét, még ha ez ötven perccel hosszabb is az eredetinél.
Szóval Scorsese visszaidézte az eltemetett gengszterfilmjeinek műfaját a mozikba. Talán már unta, hogy a Nagymenőket vagy a Casinót vesszük ki dvd-n. De ezzel csak a trendi távol-keleti próbálkozásokat dobta a hollywoodi névtelen köztemetőbe.
