Julius Caesar (Ciarán Hinds) nyolc év után, i. e. 52-ben végre legyőzi a gallokat. Csakhogy amíg ő a hódítással van elfoglalva, Rómában politikai ellenfelei egyre nagyobb féltékenységgel figyelik sikereit. Örömét tovább rontja, hogy hadseregének jelvényét is ellopják. Parancsnoka, MarcusAntonius (James Purefoy) két hétpróbás katonát, Vorenus (Kevin McKidd) századost és Pullo (Ray Stevenson) közlegényt küldi a jelvény felkutatására. A motiváció elég erős: ha nem találják meg, meghalnak.
Így indul az HBO amerikai?brit?olasz koprodukcióban készült sorozata, a Róma. Az alkotók semmit nem bíztak a véletlenre: a római történelem legizgalmasabb korszakát vették elő, és még a karaktereket sem kellett kitalálniuk, hiszen oly sok minden maradt ránk Caesarról, Antoniusról, Pompeiusról, Brutusról és Kleopátráról. De nem csak az arisztokrácia intrikákkal és orgiákkal teli életét ismerhetjük meg: a két katona életén keresztül a római plebs világába is bepillanthatunk. Vorenus és Pullo élete sem kevésbé fordulatos, ráadásul a véletlen úgy hozza, hogy mindig ott kavarnak, ahol a nagy dolgok történnek: ők viszik először bordélyba Octavianust, bukkannak rá a menekülő Pompeiusra és mossák le a külsőségekben már egyiptomivá lett Antonius arcáról a rómaihoz méltatlan festéket annak öngyilkossága után.
Hogy a Róma mennyire jól sikerült vállalkozás, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy úgy is feszülten várjuk a következő részt, hogy pontosan tudjuk, mi következik. Aki kijárta már az általánost, annak nem okoz meglepetést, hogy Brutus, bármilyen szimpatikus fiú is, részt vesz majd Caesar megölésében, és Octavianus, bár eleinte nem tűnik valami nagy legénynek, a birodalom első császára lesz. A Róma mégis minden percében izgalmas, mert a történetet ismerjük ugyan, de így még egészen biztosan nem láttuk.
Ez a sorozat ugyanis fényévekre van a klasszikus hollywoodi Róma-filmektől, a Kleopátra, a Ben Hur vagy a Spartacus világától. Itt Róma mocskos és véres, távolról sem idealizált város. A palták mellett benézhetünk a nyilvános fürdőkbe, a vécékbe, a bordélyokba, a templomokba és a szenátusba: politikusok, tudósok, családanyák, rabszolgák, katonák, kereskedők és koldusok között járunk. A több száz éve bukott város megelevenedik: látjuk, hogyan ettek, ittak, pihentek, játszottak, szeretkeztek és öltek. Látjuk a használati tárgyaikat, a ruháikat, az ékszereiket, a fegyvereiket.
Az alkotók még az olyan apró részletekre is ügyeltek, hogy a sorozatban használt pénzérmékre a Caesart alakító színész arcképét veressék. A lakomajelenetekben csak olyan ételeket láthatunk az asztalon, melyekről tudjuk, hogy ismerték és szerették őket az ókori Rómában. A házfalak össze vannak firkálva, mindenki bokáig jár a szemétben, és bármelyik sarkon hátba döfhetnek. Akkor vagy biztonságban, ha fizetsz érte. Vagy akkor sem.
"Sokkal több köze van az ókori Rómának a mai Mexikóvároshoz és Kalkuttához, mint a tiszta fehér márványhoz. Róma egy színes, kegyetlen hely, tele energiával, dinamizmussal és pusztulással. Kegyetlen mindennapok voltak, folyt a harc az életben maradásért, egy kis létszámú elit küzdött az éhező tömegekkel. Ugyanezt látjuk azonban ma is - bűnözés, munkanélküliség, betegségek" - mondta a sorozat egyik írója, Bruno Heller.
Ráadásul a történelmi szereplők sem egészen olyanok, ahogy eddig ismertük őket. Kleopátra például nem egy Elisabeth Taylor-féle, vastag sminket viselő nagyasszony, hanem egy markáns orrú, rövid hajú, már-már jelentéktelen külsejű nő. Éppen olyan, amilyennek a ránk maradt pénzérmék tanúsága szerint kortársai látták. A Rómában Caesart, majd Anto niust az eszével, a műveltségével, a játszmáival és a tapasztalatával hálózza be, hiszen nem korának legszebb, hanem vélhetően legokosabb asszonya volt. Octavianust, aki Augustus néven Róma történetének első és legnagyobb császára lett, mint akaratos és kegyetlen fiút ismerjük meg.
A philippi csata alatt, röviddel császárrá válása előtt is ijedten kérdezi Antoniust: most mi történik? (A válasz: fogalmam sincs.) Ez is más Octavianus-kép, mint amit eddig ismertünk, de van alapja, hiszen a történetírók szerint a csata alatt Octavianus betegen feküdt a hadvezéri sátorban, Antonius egyedül vezette győzelemre a katonákat. A csata után Octavianus hirtelen meggyógyult, hogy ellenfelei kegyetlen lemészárlását irányíthassa.
A tökéletes illúzió érdekében az HBO nem garasoskodott. A Rómát Olaszországban forgatták, a Cinecitta stúdióban, akkora költségvetéssel, amekkorát addig egy sorozatra sem költöttek. Sajnos ez lett a vesztük: két évad után a nagy siker ellenére le kellett állítani a forgatást, mert a produkció túl drágának bizonyult. Így a birodalom történetéből csak alig néhány évtizedet, a Caesar gall háborúitól Augustus császárrá emelkedéséig terjedő időszakot dolgozhatták fel. Tökéletes tananyag történelemórákra, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy hány felháborodott szülő tiltakozna, ha egy tanár a Rómával szeretne kedvet csinálni az ókori történelemhez. Az iskolákba talán túl erkölcstelen, naturális és kegyetlen, de otthoni szórakozásra kiváló.
