Tegnap mozi again, most Robert Rodriguez új alkotására az Inváziumra zizzentünk be a haverommal. Persze előtte irány a kínai büfé, kéccercsípős kínai hús, ananászos csirka kólával befigyelt. Evés közben megismerkedhedtünk a kínai könnyűzene egyik kiváló előadóművészével, mivel az fullon bömbölt egy Gyehenna típusú szovjet kazettás magnóból. Haverom elmésen megjegyezte, hogy kevés önpusztítóbb és valószínűtlenebb dolog van a kínai pop zenénél és az a kevés valószínűleg a vietnámi. Legközelebb majd azoknál eszünk igértem, aztán átgyűrűztünk a Corvin Filmpalotába.
A vetítés fél hatra volt kíírva, meg sem rendített az a tény, hogy negyed órával később engedtek be minket. Biztosan bombariadó volt, mert mondták : - Figyelmezzetek hová léptek és gondosan rugdaljátok meg székeiteket mielőtt leülnétek.
Így is tettünk. Izgatottan vártam a reklámbetéteket - számoltam, hogy ötször kértek tőlem pénzt vagy életet és háromszor lépdelt el a filmvásznon egy hófehérkének öltözött, havibajának módfelett örvendező leány. Ezek után a mafilm mozimanója tette fel az előjátékra a koronát. Így múlik el a világ dicsősége, zengtem aztán leoltották a villanyokat.
Örültem, hogy a szereplők eredeti angolban adják elő monológjukat és nem kellett a remek magyar fordítást szinkronizátorok hangjával hallanom. A film a szokásos megszállnak minket az idegenek és most aztán jajj nekünk stílusú, de azért más. Erre úgy gondolom garancia Robert Rodriguez neve. A film elején egy idegen érkezik a városba, aztán sorra fertőzi meg az iskola jobb sorsra érdemes tanárait.
Erre föl elkezdenek azok vizet inni, mert közelebb állnak vérükben ama förtelmes polipokhoz, mik a víz alatt lakoznak, mint az embernek fiaihoz. Az embernek fiai pedig megsejtik, hogy mit furmánykodnak ellenük ezek az űrbéli rondaságok és igyekeznek jól megszívatni őket. Azonban ez némi nehézségekbe ütközik mert a szörnyek erősebbek és markukban tartják az egész várost, úgyhogy Ohionak lehúzták a redőnyt gondolhatná a mozit néző ifjúság, nagyon helytelenül. A fiatalok összefognak, felmarkolnak sebtiben fél köbméter vízhajtót és adnak a rohadékoknak. Ugyanis rájönnek, hogy az idegenek cseppet nem komálják a szárazságot, de nem ám ! Így aztán a főhősök (Zeke - aki a suli seftese, Delilah - aki kezdő újságíró és úgy gondolja, hogy az ő se**ében fordul meg a passzát szél, Casey - aki örök vesztes és mindíg szív, Stokey - a grufti csaj, aki egy kicsit mindig meg van zuhanva, Sten - a visszavonult baseball csatár aztán még Miss Ohio akiről kiderül, hogy ő a Miss Főgonosz ) adnak a melónak és elkezdik megölni a tanárokat.
Hajrá gyerekek mondhatnánk és mondjuk is ! Nagyok a veszteségek mindkét oldalon, de aztán mégis csak a negatív főhősnek csukja oda a fárkát a lelátó mozgó padsora. Nem örül neki - mondja is Caseynek - de senki nem figyel rá így aztán kénytelen meghalni.
Tanulságot ugyan nem tudtam csak annyit, hogy ne legyél főgonosz egy filmben mert szétszednek mint hülyegyerek a hegyoldalt. A film a maga nemében szerintem egyedülálló, messze veri színészi alakításban a sikoly mind két részét,a tudom mit tettél folytatásos családregényt, az inváziós filmek majd' összesét. Remek hangulata van és Robert Rodriguez kiválóan válogatta össze a színészi gárdát. A film végén nincsen buta kérdőjel, inkább csak a paródiája a sok hollywoodi förmedvénynek. Csillagos ötös.
