Minden ízében igényes rajzfilmmel állt elő tehát a DreamWorks, versenyre kelve a Disney filmjével, a Dínóval, és csak izgulhatunk azért, hogy nyertesen kerüljön ki az őshüllők divatját meglovagló számítógép-animációval szemben.
Két jó barát, Tulio és Miguel szerencsejátékon elnyerik, vagy inkább elcsalják ellenfeleiktől az arany városába vezető titkos térképet. Még mielőtt fontolóra vehetnék, mit is kezdjenek vele, menekülniük kell, és máris egy Kuba felé tartó hajón találják magukat, mint a hódító Cortez foglyai. Ügyeskedések és a sorozatos szerencse folytán sikerül megszökniük, így a hullámok és a sors Amerikának egy ismeretlen partjára sodorják őket, ahol természetesen ráakadnak a legendás Eldorádóra és az ott élő indiánokra. A hataloméhes helyi főpap felhasználja a két botcsinálta felfedező érkezését: istenségnek nyilvánítja őket, hogy általuk elpusztíthassa a nép bölcs és jóságos királyát. S mivel a baj nem jár egyedül, a hódító Cortez is feltűnik a környéken...
A DreamWorks karácsonyi bemutatója Közép-Amerikába, a gyarmatosítók korába kalauzol el bennünket. Annak ellenére, hogy a helyszín egy mesebeli város, Eldorádó, a film készítői rengeteg energiát fektettek a látványtervezői kutatómunkába, amelynek következményeképpen a képeken erőteljesen jelen van a maja civilizáció és több más kultúra is. "Ez egy képzelt világ - nyilatkozta Brook Breton producer. - Az összegyűjtött anyagot szürreális szintre emeltük, átszőttük fantasztikus elemekkel, s így teljesen eredeti látványt állítottunk elő." A megvalósításban fontos szerepe volt a a számítógépeknek is, amelyek főként a tömegjelenetekben segítették az animátorok munkáját.
Az eredeti változatban Elton John tölti be a film énekes narrátorának szerepét. "Azt akartuk, hogy Elton dalfüzére legyen a film szíve-lelke - mondta Jeffrey Katzenberg ügyvezető producer. - A daloknak nem csupán narratív szerepet szántunk - az volt a cél, hogy értelmezzék is a történetet." Hat dal született a filmhez és ezek közül ötöt ad elő a brit énekes. A hazai nézőknek azonban nélkülözniük kell a popsztár hangját, mivel az áldozatul esett a szinkronizálásnak. Ahogy Kevin Kline-é és Kenneth Branagh-é is, akik a két főhősnek kölcsönözték az orgánumukat. Pánikra azonban semmi ok, mert a magyar szinkron minőségi, remek színészekkel, énekesekkel. Említésre méltó még, hogy a film kísérőzenéjét az a Hans Zimmer írta, aki az Oscar-díjas Oroszlánkirályban már dolgozott együtt Elton Johnnal.
A viszonylag originálisnak mondható történeten, látványon és a zenén túl a nagy leleménye a filmnek, sajátos hős választás. A legtöbb rajzfilmben a humoros mellékszereplők sokszor érdekesebbek, szórakoztatóbbak, jobban kitaláltak a főhősöknél. Ennek felismerése késztette arra az Irány Eldorádó alkotóit, hogy egy huszáros vágással olyan alakokat tegyenek meg filmjük központi figuráivá, mint Tulio és Miguel, a két nevetséges, örök vesztes másodhegedűs és egy nagy kalandra küldjék őket.
Minden ízében igényes rajzfilmmel állt elő tehát a DreamWorks, versenyre kelve a Disney karácsonyi filmjével, a Dínóval, és csak izgulhatunk azért, hogy nyertesen kerüljön ki az őshüllők divatját meglovagló számítógép-animációval szemben.
