Ötven körüli, kissé ápolatlan, iszákos, az élettől is undorodó New Yorki-i szaxofonista: tipikus sodródó, passzív hős, tökéletes figurája egy közepesen minimál stílusban utazó független szerzői filmnek - ilyen alkotás Darko Lungulov önéletrajzi ihletésű első nekifutása is. Melyben zenészünk távozni kényszerül brooklyni albérletéből, s ezért meg a gyors pénzhez jutás érdekében elfogadja egy szerb bevándorló ajánlatát: ötezer dollárt kap, ha Belgrádba utazik és a vízumszerzést elősegítendő feleségül veszi annak hátrahagyott barátnőjét. A szerb születésű, a filmezést Amerikában tanult direktor nem rejti véka alá kötődéseit, jól felismerhető rajta (a korai) Jarmusch hatása. Csak a maestrótól megszokott abszurd humor egyszerűsödik itt hol harsányabb, hol finomabb hangolású iróniára, viszont kapunk a helyére valami érdekesebbet: enyhe, finoman jelzett érzelmességet, néhány remek pillanattal.
A történet az újrakezdésről szól: Robert, a megrögzött agglegény Belgrádban egy hasonlóan magányos és a kiégés felé tartó nővel kóstol bele a szerelembe, ám - és ezt ők is tudják - viszonyuk nem tarthat sokáig. Ennek ellenére (többek közt a zárómontázsban) a film végére az új esély és a változás ténye válik hangsúlyossá. S ekkor eszünkbe jut egy másik rendező neve is, a közép- és időskori újrakezdők egy fokkal melankolikusabb norvég szakértője, Bent Hamer. Ha Lungulov Jarmuschtól még a dialógtechnikát, Hamertől pedig a hangulatfestő technikáit is ellesné, munkái jóval túlmutatnának az ígéretes kezdők kategóriáján.
