Ilyenkor látszik, hogy a filmet még legádázabb hívei is tudat alatt csak az irodalom szolgálólányának tartják. Ilyenkor, amikor egy irodalmi mestermű, nevezetesen Závada Pál Jadviga párnája című nagy sikerű regénye szolgál alapul egy filmhez. Az első visszhangok legfőbb kérdése az volt: visszaadja-e a film a regény teljességét? A rossz kérdésre a jó választ Csomós Maritól, a kivételes alakításokkal remeklő színészgárda egyikétől idézem: "A regényből akár hat film is kitelne. Mindig a rendezőtől függ, melyik vonalat akarja hangsúlyozni."
A hat lehetőség közül ráadásul Deák Krisztina alighanem a hetediket választotta: volt hozzá bátorsága, hogy - Závada Pál társ-forgatókönyvírói együttműködésével - ne tekintse a filmet az irodalom szolgálólányának. A szlovákok lakta alföldi faluban játszódó s a XX. század nagy történelmi változásait átfogó naplóregényből Jadviga és Ondris boldogtalan házasságát, a vonzások és taszítások gyötrelmes játékát emelte filmje középpontjába. A könyv gazdag társadalmi-történelmi-politikai hátteréből csak annyit idéz fel, amennyit ez a tragédiába forduló, testi-lelki szenvedéllyel teli, különös szerelmi történet megkívánt.
A Jadviga párnája című film nem a Jadviga párnája című regényről szól tehát, hanem arról, amit belőle Deák Krisztina olvasatának nevezhetünk, és ez - saját szavaival: - a szexualitás misztériuma, amely mindenekelőtt a lelkekben játszódik. Ilyen merészen szubjektív regényolvasat esetében csak a végeredmény lehet az igazolás. Deák Krisztina választását visszaigazolja az alkotása: a Jadviga párnája klasszikusan szép, őszinte és a választott témáját nagyon érzékenyen képpé formáló film, benne azzal a truvájjal, hogy bár számos jelenete ágyban játszódik, mégis valóban a lelkek kínját-örömét, azt a bizonyos misztériumot közvetíti.
Minden a helyén van. A gondosan megválasztott színhelyek és a tárgyi világ szépsége, a látvány érzelmi telítettsége, Balog Gábor operatőr legfinomabb rezdüléseket is érzékenyen közvetítő képei, amelyeken a harmonikus nyugalom mögött szinte lüktet a csendet szétrobbantó feszültség, és helyén van mind a többi alkotóelem: Selmeczi György nagyszerű zenéje, a remek vágás (Csákány Zsuzsa), a kivételesen gondos párbeszédek, beleértve az elhallgatásokat is. És mint kiemelten nagy szerepet játszó alkotóelem, helyén van a titok is, amely hol elhallgatásból, hol homályos utalásokból, hol apró gesztusokból fakad és állandó feszültséggel tölti fel a jeleneteket. De mindenekfelett egy csapat nagyszerű színész játéka a nézői öröm forrása. Tóth Ildikó egyszerűen csoda: Jadvigája gyönyörű, erotikus kisugárzású, szabad lelkű fiatal nő, aki a szerelemben önmagát valósítja meg, s Ondrejhez való hűtlenségében az önmagához való hűséget vállalja fel. Bodó Viktor remekül viszi végig Ondrisát a mindent elsöprő, szenvedélyes szerelem vak eufóriájától a vad, bumfordi dühön át a szánalmas és megindító összeomlásig. Csomós Mari, Ónodi Eszter, Fesztbaum Béla, Djoko Rosic, Marian Labuda és Roman Luknar egytől egyig kiválóak.
Csak elismerés jár azért, amit a Jadviga párnája felmutat. Szép és jó film. Egy hajszálon múlik, hogy nagy film legyen. Ez a hajszál hiányzik.
