Hegymászókról szóló filmet elég ritkán láthatunk, valószínűleg azért, mert elkészítésük fölöttébb körülményes, következésképp igen drága is. A téma ugyanakkor meglehetősen vonzó az egyszerű halandó számára, így biztos sikerre tarthat számot, a benne rejlő drámaiság pedig nem egy komoly alkotót is megfogott, mint például Werner Herzogot és Krzysztof Zanussit.
Jelen darab, a Jég és föld között nem akar semmiféle szellemi magaslatokra törni (ilyen tekintetben megmarad szigorúan földrajzi síkon), lévén egyszerű akciófilm. Az, hogy nem különösebben jó akciófilm, részben annak köszönhető, hogy mégis megpróbál az átlagosnál - és a szükségesnél - nagyobb teret engedni a drámának és az érzelgésnek, aminek következtében viszont még mindig nem lesz ócskább, mint a hollywoodi átlag.
A másik ok, ami miatt filmünk hosszú távon mindenképp feledhetőnek tűnik, az elrontott forgatókönyvben keresendő. Az alaphelyzet még használható volna: a jégszakadék fogságába esett három hegymászót kellene a mentőcsapatnak - emberfölötti erőfeszítések árán - kiszabadítania. A hibák a mentési munkálatokhoz alkalmazandó robbanószer köré csoportosulnak: az egész nitroglicerines zagyvaság kilóg a történetből, mint egy lóláb. Állandó eltévelyedéseket és handabandázást indukál a mesében, amivel végső soron jelentősen gyengíti annak szövetét. Kétségkívül jól néz ki a robbanás a kékesfehér háttér előtt, meg a lavina is dögös, ami menetrend szerint jön utána, de inkább mégis ásót kellett volna használni, vagy legalább a forgatókönyvet kellett volna még egyszer elolvasni.
Egy-két vicces jelenet és főleg a helyszínek teszik mindazonáltal nézhetővé, sőt, hatásossá a filmet. A hegyek lenyűgözőek: zordak, fenségesek, könyörtelenek, meg minden, amit még a "nyolcezresekről" el lehet mondani és képzelni. Nagyrészt a látványvilág az, amiért érdemes megnézni ezt a mozit.
