A Garrett család szenvedélyes hegymászó volt - egészen egy végzetes napig. Peter (Chris Donell) csak apja feláldozásával tudta megmenteni húga, Annie (Robin Tunney) és saját életét. Azóta nem múlik el nap, hogy ne jutna eszébe a tragédia. Most mégis kénytelen újra szembenézni a magassággal és a félelmetes K2-vel: Annie és két társa (Bill Paxton, Nicolas Lea) egy jégkráter belsejébe zuhant. Kevesen vannak, akik Peter-en és egy veterán, őrült hegymászón (Scott Glenn) kívül vállalnák a legvadabb vihar kellős közepén a kilátástalannak tűnő mentőexpedíció...
Manapság újra csillapíthatatlan az érdeklődés a különféle természeti katasztrófák iránt a filmiparban. Nemrég George Clooney-nak kellett megküzdenie a tengeren dúló óriási viharral (Viharzóna), s miután Bruce Willis túlélt egy vonatszerencsétlenséget (A sebezhetetlen), Martin Campbell is elkészítette aktuális szezonfilmjét.
Mert hát mitől félne jobban a tél kellős közepén az ember, mint a hó hatalmas erejétől? A Jég és föld között egyenesen 1993-ig, a katasztrófafilmek új korszakának kezdetéig nyúlik vissza, és előszeretettel kombinálja a Cliffhanger - Függő játszma és az Életben maradtak elemeit.
Chris O'Donell ügyesen váltott a nyálas-romantikus szerepkörből az akciófilmek világába. Mellette ott van a B-filmekből szalasztott Scott Glenn és a különféle katasztrófák termén igencsak járatos Bill Paxton.
Ahogy azt Martin Campbell filmjeiben (AranySzem, Zorró álarca) megszokhattuk, az a valamivel több, mint két óra féktelen tempója csak a stáblista felgördülésével csillapodik. Nagy kár, hogy a valóban izgalmas és látványos jelenetek mellett nem fordítottak kellő figyelmet a történet kidolgozására: a karakterek roppantmód elnagyoltak, a teljesen közhelyes történet fordulatai pedig az első perctől az utolsóig kiszámíthatóak. A Jég és föld között így sajnos nem lett több egy monumentális szezonfilmnél: mire a tavasz első jelei megmutatkoznak, szépen a feledés homályába merül.
