Jerry Goldsmith legjobb filmzenéi

Július 21-én volt Jerry Goldsmith halálának 17. évfordulója. Hollywood egyik legnagyobb filmzeneszerzőjének jókora életművéből szemezgettünk: Ómen, Star Trek, Kínai negyed, A múmia és még sok más film kiváló muzsikája.

A majmok bolygója

Listánkról már az elején kilóg e film zenéje, ugyanis ez önállóan nehezen hallgatható, lévén kísérleti jellegű, ami szinte teljesen nélkülözi a dallamot. A filmhez azonban tökéletesen passzol, így mégiscsak itt a helye a Goldsmith legjobb munkái közt.

 

Kínai negyed

Goldsmithnek mindössze napja volt, hogy megírja Roman Polanski noirjának zenéjét, a korábbi zeneszerző, Philip Lambro munkáját ugyanis az utolsó pillanatban vetették el. A rövid határidő mindig jót tesz egy zseninek: a Kínai negyed zenéje (is) hivatkozási ponttá vált, és Oscarra is jelölték.

 

A szél és az oroszlán

John Milius 1975-ös háborús kalandfilmjének Oscarra jelölt zenéjével Goldsmith a hasonló klasszikusokat igyekezett megidézni, többek közt az Arábiai Lawrence Maurice Jarre által írt aláfestését. Az Amerikai Filmakadémia tagjai érdemesnek is tartották egy Oscar-jelölésre, de John Williams Cápája vitte el a díjat.

 

Ómen

Egyetlen Oscar-díját Richard Donner klasszikussá nemesedett, 1976-os horrorfilmjének zenéjéért kapta: az Ave Satani című főtéma a kórussal és latin szövegével maga az iszonyat, tökéletesen aláfesti az Antikrisztus eljövetelét. A "Sanguis bibimus, corpus edimus, tolle corpus Satani", azaz : Megisszuk a vért, megesszük a húst, felemeljük a Sátán testét, Jézus utolsó vacsorájának és a katolikus mise átváltoztatásának csúf paródiája. Mondhatnánk azt is, hogy megszentségtelenítése, de maga az Antikrisztus épp Krisztus torz ellentettje. A Thorn család idilljéhez épp ellentétes hangulatú, csodaszép és megnyugtató muzsikált komponált Goldsmith.

 

Rajzás

Goldsmith vacak filmekhez is írt zenét, de akkor is komolyan vette a feladatát: a hetvenes évek katasztrófafilm divatjának lecsengéseként, a műfajt felvirágoztató Irwin Allen A Poszeidón-katasztrófa és a Pokoli torony után Arthur Herzog regénye alapján készített filmet az afrikai gyilkos méhek támadásáról. Elődeihez hasonlóan ismét a kor legnagyobb sztárjait vonultatta fel (Michael Caine, Katharine Ross, Richard Widmark, Richard Chamberlain, Olivia de Havilland, Ben Johnson, Lee Grant, José Ferrer, Patty Duke, Slim Pickens, Bradford Dillman, Henry Fonda), de a kész mű pocsék lett, és a korabeli trükktechnikával a méhek rajzását sem sikerült hihetően megoldani. A film megbukott, 11 milliós költségvetésének mintegy a felét hozta vissza, a kritikák is alaposan lehúzták. Goldsmith azonban odatette magát.

 

Az első nagy vonatrablás

Michael Crichton a regényírás mellett a hetvenes és nyolcvanas években filmrendezőként is tevékenykedett, sőt, olyan klasszikusokat köszönhetünk neki, mint a Kóma vagy a Feltámad a Vadnyugat, ami utóbb a Westworld alapja lett. Az első nagy vonatrablást saját dokumentumregénye alapján forgatta, és a heist filmek egyik legjobbja. Sean Connery, Donald Sutherland és Lesley-Anne Down remekelnek, az aprólékosan kitervelt rablás és maga a felkészülés is bitang izgalmas. Goldsmith csibészes zenéjében könnyű felfedezni a későbbi Dennis, a komiszhoz írt dallamait.

 

Nyolcadik utas a Halál

A Ridley Scott klasszikusához írt zene szinte teljesen nélkülözi a dallamot, helyette tökéletesen megteremti a lidércnyomásos atmoszférát, Goldsmith aláfestése nélkül kevesebb lenne a film. A munka mégsem volt feszültségmentes: Scott először visszadobta Goldsmith zenéjét, így a zeneszerzőnek át kellett azt írni, mindemellett a film vágója, Terry Rawlings Goldsmith beleegyezése nélkül emelt át részeket a zeneszerő korábbi művéből, amit a Freud: a titkos szenvedély című filmhez írt.

 

Star Trek

Gene Roddenbery, a Star Trek atyja már a sorozat The Cage című pilot epizódjának zenei aláfestésére is Goldsmith-t kérte fel, de a zeneszerző akkor nem tudta vállalni. A sorozat folytatásáként (és a Star Wars elképesztő sikerét meglovagolva) készült mozifilmhez azonban rendelkezésre állt, és megalkotta azt a klasszikus főtémát, ami Az új nemzedék főcímzenéje is lett. A franchise öt filmjéhez komponált – a J.J. Abrams-féle reboot előtti utolsó rész, a Nemezis volt az utolsó munkája, halála előtt fejezte be –, és a Voyager csodálatos főcímzenéje is az ő munkája. Nagyjából az első Star Trek filmmel kezdődött az a hollywoodi trend, hogy olyan filmekhez, amelyek egy-egy olyan sikeres mű farvizén készültek, amelyhez John Willams írt zenét, Goldsmith-t kérték fel. 

 

Ómen 3. - Végső leszámolás

Az Antikrisztus földi ténykedésének három epizódjához írt Goldsmith zenét (az eredeti sorozathoz hozzábiggyesztett negyedik rész a főtémát használta fel, a zene Jonathan Sheffer munkája), és nem hasznosított újra, mindegyikhez új témákat komponált. A harmadik rész, a már felnőtt, politikusként egyszerűen csak világuralomra törő Damien történetéhez már diadalmas kórusmű dukált.

 

Poltergeist

A Tobe Hooper neve alatt futó horrort valójában Steven Spielberg rendezte, Goldsmith pedig pályafutása egyik legcsodálatosabb zenéjét írta hozzá. Carol Anne témájában tökéletesen benne van anya és lánya kapcsolata, az ártatlanság, ami még fájdalmasabbá és tragikusabbá teszi a kislány rettegését a szellemvilágban. Persze a horrorisztikus részek aláfestése is remekül sikerült. Goldsmith zenéjét Oscarra jelölték, de John Willams kapta meg az E.T. szintén fantasztikus zenéjéért. Egyébként összesen tizennyolcszor jelölték, de csak az Ómenért vehette át a díjat. Ez elég szomorú.

 

Szörnyecskék

Goldsmith a nyolcvanas években bele-belekóstolt a divatos szintizenébe, közülük talán a Szörnyecskék zenéje a legismertebb. A komponista stílusát, dallamvilágát általában könnyen fel lehet ismerni, de ember legyen a talpán, aki megmondaná, hogy ez is az ő munkája.

 

Supergirl

Christopher Reeve Supermanjének spin-offja a Superman 3. eseményei után játszódik, de a sorozat ekkor már közel volt a csúfos véghez, Kara Zor-El, Superman, azaz Kal-El unokatestvérének önálló filmje hatalmasat bukott és hamar el is tűnt a süllyesztőben. Goldsmithnek ismét John Williams árnyékában kellett dolgozni, hiszen egyértelmű a rokonság a Supergirl és a Superman zenéi között.   

 

Rambo

Újabb mítoszteremtő zenei téma, a megtört vietnámi veteránról, aki csak haza szeretne menni. Goldsmith a következő két részben is visszatért. Az elsőé jóval zaklatottabb, Goldsmith visszanyúl korábbi, kísérletezőbb munkáihóz, a folytatások aláfestése viszont, híven a történetek akciófilmmé egyszerűsödéséhez, jóval populárisabbak.

 

Salamon király kincse

Az elveszett frigyláda fosztogatói nyomdokain készült el a Navarone ágyúi és az eredeti A rettegés foka rendezőjének, J. Lee Thompson kalandfilmje, ami H. Rider Haggard klasszikus kalandregényét dolgozza fel. Alan Quatermain a ponyvák kalandorainak ősatyja, maga Indiana Jones is az ő kalapja alól bújt ki, így a maga módján sajátos, hogy épp e 19. századi kalandozó filmjével majmolták Steven Spielberg alkotását. Jerry Goldsmith itt is John Williams-pótlékként funkcionál, és e filmhez írt zenéjében nem nehéz észrevenni a producerek valószínűsíthető instrukcióját, nevezetesen, hogy hajazzon a Frigyládában felcsendülő Raider's Marchra, az Indiana Jones-filmek főtémájára. A Salamon király zenéje így is kiváló, és az alábbi tétel eleje már Az Árnyék aláfestését is megelőlegezi.

 

Warlock

A Halhatatlan szerelmet, a Halloween H20-at és a Péntek 13 második és harmadik részét jegyző Steve Miner 1989-es horrorfilmje ugyan csak egy szűkebb kör számára vált klasszikussá, de remek csemege a horrorfilmeket kedvelőknek, Goldsmith pedig ismét bebizonyította, hogy bármilyen horrorban is profi. 

 

A legjobb dobás

Két Oscarra jelölték David Anspaugh kiváló sportfilmjét, de sem Dennis Hopper, sem Jerry Goldsmith nem kapta meg a díjat, pedig mindketten megérdemelték volna. A komponista ismét a szintizene felé kalandozott el, és egy igazán lendületes, lelkesítő zenét írt.

 

Kongó

A Jurassic Park sikere után menten megugrott a Michael Crichton regényeiből készült filmek száma: Gyilkos nap, Zaklatás, Kongó, A Gömb, A 13. harcos, Idővonal. A Kongó ugyan remekül teljesített a mozipénztáraknál, 50 millió dolláros költségvetésének háromszorosát hozta vissza, ám többnyire lesújtó kritikákat kapott, ráadásként hét Arany Málnára is jelölték. Pedig Spielberg rendszeres tettestársai, Frank Marshall és Kathleen Kennedy álltak a produkció mögött, a majommaszkokat Stan Winston és stúdiója tervezte, Jerry Goldsmith pedig kiváló zenét írt hozzá. A Zinj ősi romvárosát őrző intelligens és vérszomjas gorillák története soha nem vált klasszikussá, inkább a kevesek titkos kedvencévé.

 

Emlékmás

Még egy nagy klasszikus: Paul Verhoeven vérmocskos sci-fije Philip K. Dick novellája alapján készült, a fénykorát élő Arnold Schwarzenegger főszereplésével és pusztító egysorosaival. Bámulatos film, ma is ugyanúgy működik, mint 1990-es bemutatásának idején. Goldsmith zenéje kísértetiesen hasonlít Basil Poledouris a Conan, a barbáréhoz írt főtémájára – hogy ez pusztán véletlen, rendezői instrukció vagy plagizálás, nem tudni, de lássuk be, azért egy kicsit rezeg a léc. És hogy teljes legyen a kör: John Debney Vasember 2. főtémája az Emlékmáséra emlékeztet, igen-igen erősen.

 

Dennis, a komisz

Nick Castle, John Carpenter korábbi alkotótársa és az eredeti, majd a 2018-bana Halloweenben Michael Myers megszemélyesítője rendezte ezt az örökzöld vígjátékot az Amerikában igen népszerű képregénystrip alapján. Goldsmith csibészes zenét írt a filmhez, telis-tele remek témákkal.

 

Az Árnyék

Az Árnyék az 1930-as években tűnt fel az amerikai ponyvafüzetek lapjain, majd sikeres rádiójátékok is készültek éjsötét kalandjaiból. Ahogy az egy ponyva igazságosztóhoz illik, nem egyértelműen pozitív figura: ugyan a jó ügyért harcol, de szemrebbenés nélkül gyilkol, ráadásul akit megment, attól viszontszolgáltatást vár, így a filmben a Batman Gotham City-jét megidéző New Yorkban csak úgy hemzsegnek a köpenyes figura adósai, afféle sajátos titkos szervezetet alkotva. Az már csak hab a tortán, hogy a főellenség Dzsingisz kán leszármazottja. Ezt a remek ponyva-mókát a Hegylakó alkotója, Russell Mulcahy rendezte, Goldsmith zenéje pedig egyszerre baljós és akciódús.

 

Veszélyes vizeken

A kéz, amely a bölcsőt ringatja után Curtis Hanson egy újabb remek thrillerrel állt elő 1994-ben Meryl Streep és egy alávaló Kevin Bacon főszereplésével. A zenét eredetileg Maurice Jarr szerezte, ám a producerek nem voltak elégedettek a munkájával, így Goldsmith-t szerződtették a helyére.

 

Arc

Tízmilliós költségvetésének háromszorosát hozta vissza ez a különös, nehezen behatárolható fantasy-dráma, de magát a filmet sajnos elhomályosította a rendező személye köröl kitört botrány. Victor Salváról ugyanis kiderült, hogy pedofil, és három évet ült börtönben. A filmet gyártó Disney váltig hangoztatta, hogy ők csak a forgatás után tudták meg, Salva, a bemutató idején már 19 éves egykori áldozata azonban bojkottra szólította fel a nézőket. Ha ez nem lett volna elég, még a kritikusok is lehúzták a filmet. Goldsmith egyébként csodálatos zenét komponált hozzá. 

 

Star Trek: Kapcsolatfelvétel

Harmadik Star Trek mozijában Goldsmith Picard legénységének időutazós kalandjához komponált. A történetben központi szerepe van a Star Trek-univerzum meghatározó történelmi eseményének: Zefram Cochrane, az emberiség első, fénynél gyorsabb űrrakétájának próbaútjának hatására történik meg az első kapcsolatfelvétel idegen lényekkel, történetesen a vulkániakkal. Ez a jövő embere számára romantikus és dicső esemény illő zenét kíván, Goldsmith témái remekül vissza is adják a fennköltséget. A zene másik nagy része a kapcsolatfelvételt megakadályozni vágyó borgok embertelenségét, idegenségét hangsúlyozza.

 

Szigorúan bizalmas

Goldsmith a Kínai negyedhez írt zenéjét idezi meg Curtis Hanson zseniális krimijének aláfestéseként. Jelölték is Oscarra, de ezúttal James Horner vitte el előle, a Titaniccal.

 

Az elnök különgépe

Mi más illene ehhez az amerikai zászlólobogtatós akciófilmhez, amiben maga az elnök harcol a gaz terroristák ellen, mint egy tipikusan amerikai és hazafias dallamvilág? Goldsmith mindössze 12 nap alatt írta meg a zenét, miután az eredeti komponista, Randy Newman munkáját elvetették, ugyanis Wolfgang Petersen a film témájához képest túlságosan paródiaszerűnek találta.

 

A vadon foglyai

Goldsmith jóval szorosabban együtt dolgozott Lee Tamahori rendezővel, mint ahogy azt általában szokta, ugyanis az volt mindkettejük szándéka, hogy a zene minél szervesebben illeszkedjen a képsorokhoz. Anthony Hopkins és Alec Baldwin hegyi keregetőzése sajnos nem szerepelt valami jól a mozipénztáraknál és vegyes kritikákat kapott, de még a legszigorúbb ítész is egyetértene abban, hogy a filmzene fantasztikus.

 

Star Trek: Voyager

Sokak szerint a Star Trek-sorozatok zenéi közül messze a Voyageré a legjobb, epikusságában feltétlenül az első helyen szerepel. A főcímzene tökéletesen visszaadja a sorozat lényegét: a galaxis túlfelére vetődött Voyager legénysége pionírokként fedezik fel ezt az ismeretlen szegletét a világűrnek, ami az emberiség számára, a veszélyek ellenére tulajdonképpen egy vadromantikus kaland.

 

Mulan

Sokan szóbe jöttek, mire Goldsmithez került a Mulan: Danny Elfman, Thomas Newman, Rachel Portman (ő végül terhessége miatt nem tudta vállalni), Randy Edelman (a Sárkányszívhez írt főtémáját használták a trailerben) és a japán Kitaró. 

 

A múmia

A 90-es évek egymást követő akciófilmzenéi utána Goldsmithben még maradt elég szufla, és A múmiához egy nagyszabású, pörgős, igazi kalandfilmhez illő zenét komponált. Hol van már a Salamon király kincsében kényszeresen ráosztott John Williams-pótlék szerepe? A múmia zenéje minden ízében tökéletes – és minden ízében Jerry Goldsmith.

 

(címlapfotó: Walt Disney Television Photo Archives/Getty Images)