Stílusa egyedi, saját bevallása szerint is, nehezen meghatározható, valamiféle avantgárd, szürrealista képzeletvilág, ami, e néha csúf, néha kedvesen mókás, néha kicsit ijesztő képzeletszülemények nyüzsgéseként, vagy magányaként jelenik meg a képein. Markáns színekkel bontja meg alkotásai egységét, és csábítja tekintetünket, az apró részletekre is. Mozgalmas képeiből árad a játékosság, és a humor. A gyerekkori álmok felnőtt megtestesülése köszön vissza vásznain. A bizonytalan, félénk grafikuspalántából, mára igazi, tudatos művész lett. Még hosszú út áll előtte, de megtalálta a képeiben önmagát, saját, egyedi stílust teremtve ezzel. Kaput nyitott a helyes útra és fiatal festőművészként helyet követel magának közöttük. (Szente Erika)