Se szeri, se száma a legendává lett bankrabló, Jesse James életét feldolgozó filmeknek. A mítosz újabb változatában a főhős a bulvárlapok címlapjain is sokat szereplő, hollywoodi szépfiú, Brad Pitt.
A film a XIX. század végén játszódik a vadnyugaton, és bár a műsorújságok westernnek nevezik, ne a vadnyugati filmek súlytalan válfajára számítsunk, tele felpócolt mellekkel, párbajhősökkel, tüzes vizet szlopáló indiánokkal, kiégett koporsókészítőkkel. A Jesse James nézői láthatnak ugyan kocsmai bunyókat, agyonlőtt embereket vagy vonatrablást, de az alkotás nem mindezek látványos elemeire összpontosít, hanem a mögöttük meghúzódó, mindvégig izgalmas lélektani drámára, kiváló színészi alakításokkal, gyönyörűen fényképezett amerikai, kanadai tájakkal.
Izgalmas film ez, de nem a pisztolylövések miatt. Jó az egyébként valós eseményeken alapuló történet, és izgalmas az is, hogy mi, nézők, ahogy a korabeli újságolvasó átlag amerikai, végül a Jesse Jamest megölő Robert Fordot látjuk aljas, szánni való figurának, nem pedig a több mint egy tucat ember életének kioltásáért felelős bandavezért. A mű a kettejük közti feszültségtől lesz felejthetetlen két és fél órás moziélmény.
Le a kalappal Brad Pitt hipnotikus erejű alakítása előtt. A film emblematikus jelenete, amikor a végzetes lövés eldördülése előtt egy szobában alszik Jesse James és Robert Ford. A fiú talán a vízért vagy az éjjeliszekrényen nyugvó pisztolyért indulna, de megreccsen a parketta. A bandavezér megkérdi, hova indul ilyenkor, mire a fiú azt válaszolja, ki kell mennie vizelni. Jesse James nyugodtan annyit mond: "Nem. Te csak azt hiszed, hogy ki kell menned vizelni". Így a félelemtől remegő Robert Ford visszafekszik.
A lassú folyású, realista western, melyben még Nick Cave is feltűnik, méltó társa az Amerikát meghatározó, az Oscargáláról ismert nagy ívű alkotásoknak, a Vérző olajnak és a Nem vénnek való vidéknek.
