A képregény-kiadó filmes nagyvállalása

A Marvel képregény-kiadó nagy vállalkozásba kezdett, hogy rajzolt hőseit a vászonra küldte, hogy ott is meghódítsák a rajongók kegyeit. Valószínűleg alaposan átgondolt koncepció volt, hogy az indulatkezelési terápiára értett zöld óriás, a felelőtlen aranyifjúból műszíves-páncélos igazságosztóvá avanzsált milliárdos, a kalapácsos asgardi germán főisten és a pajzsos szuperkatonává vedlő nyüzüge brooklyni suhanc filmes kalandjai után a különc szuperlényeinek komplett légiójával egésztermes letámadásba fogjon. A Hulk-feldolgozásokat – Hulk, Eric Banával, Jennifer Connellyvel és Nick Nolte-val, Ang Lee rendezésében, illetve Hihetetlen Hulk, Louis Leterrier igazgatásában Edward Nortonnal, Liv Tylerrel, Tim Roth-tal és William Hurttel –, A Vasember-filmeket (Jon Favreau levezényelte A Vasember és Vasember 2.), a Thor- (Kenneth Branagh Thor filmje) és az Amerika Kapitány-mozit (Joe Johnston rendező Amerika Kapitány: Az első bosszúálló című indítódarabja) így követte a Bosszúállók. A Marvelnek a 2000-es évek elejétől futó csapatképregény-sorozata.

Ujja köré csavar az író-rendező

Egy szuperhőssel sem könnyű, pláne nem fél-tucattal. Hiszen mindegyik defektussal-komplexussal terhelt, a Marvel-univerzumban mindenképp, a konkurens DC Comics viszonylag stabilabb mentalitású emberfeletti figuráival szemben (Superman, Zöld Lámpás stb.) itt felerősödnek, nagyobb szerephez jutnak az emberi tényezők, a sérthetőség momentumai. (Viszonylagosan, hangsúlyozzuk, mert azért Christopher Nolan a Batman-filmjeivel erőteljesen kidomborította a denevérmezes bajnok ambivalens természetét, a félelem szülte gyöngeségét.) A tudós Bruce Bannert taszítja a benne rejlő Hulk ösztönlénye, Tony Stark, ha éppen nem Vasember, ripacskodásra és semmirekellőségre hajlamos, Thor családi konfliktusoktól sújtott dúvad, akinek nem nőtt be a feje lágya, hogy isteni vezető legyen, Steve Rogers Amerika Kapitányának túladagolt hazafisága pedig a naivitással határos, érzelmileg könnyen sebezhető.

[img id=349927 instance=1 align=left img]A nagy csapat egyben tartásához – egyáltalán: az összekovácsolásukhoz –, harcuk sikeres levezényléséhez egy olyan alkotó szükségeltetett, mint Joss Whedon. A magát oszlopos képregény-rajongóként meghatározó író-rendező elkötelezettsége és originális ötletekben bővelkedő fantáziája kellett, hogy a Bosszúállókra az esztendő – és az újabb időszak – meghatározó és minden ízében igényesen összerakott képregény-adaptációjaként emlékezzünk. Korábbi nagyvásznas forgatókönyvírói munkáit (a Toy Story – Játékháború, az Alien 4.: Feltámad a halál és a Titan A. E. – Időszámításunk után), kultikus, de a megrendelő stúdiók által (az általuk elvárt nézettség nem teljesítése okán) gyakorta megszakított tévésorozatait (atyja és írója a Buffy, a vámpírok réme, a Firefly és a Dollhouse – A felejtés ára című szériáknak) követően papírra vetette és megrendezte a Firefly mozis "összefoglaló búcsúfilmjét", a Serenityt. Eredeti és ötletgazdag alkotások ezek, amik méltán tették alkalmassá egy kétszázmillió dollár fölötti költségvetésű gigaprodukció kivitelezésére.

Bolygómentés

A Bosszúállók történetének magva, hogy a földöntúli ocsmányságokkal szövetkező, Thor kiátkozott asgardi öccse, Loki (Tom Hiddleston) ellenében egy internacionális békefenntartó, terror-elhárító ügynökség, a S. H. I. E. L. D. – újabb jelentésváltozata szerint: a Strategic Homeland Intervention Enforcement Logistics Divison (Stratégiai Honvédő Iroda Elhárító és Logisztikai Divíziója) kifejezésből alkotott betűszó, jelentése: pajzs – veszi fel a kesztyűt. A szervezet vezetője, Nick Fury (Samuel L. Jackson) összetoborozza a planéta szuperhőseit, Bruce Banner/Hulkot (Mark Ruffalo), Steve Rogers/Amerika Kapitányt (Chris Evans), Tony Stark/Vasembert (Robert Downey Jr.), Thort (Chris Hemsworth), Natasha Romanoff/Fekete Özvegyet (Scarlett Johansson) és Clint Barton/Sólyomszemet (Jeremy Renner), hogy megmentsék a bolygónkat.

Minden a helyén és értékén

A közel két és félórás sci-fi–akciómoziban Whedon ügyesen fűzi egymásra a szupercsapat tagjainak csatlakozását, motivációikat – különösképp, hogy a Fekete Özvegy és Sólyomszem nem büszkélkedhet előzményfilmmel, így figurájuk a nézők számára nagyjából ismeretlen –, a homéroszi eposzokból ismert (csata előtti) előszámlálás-felvezetés azonban cseppet sem unalmas és érdektelen. A jelenetek már ekkor kellően látványosak, a papírból a vászonra vitt bajnokok érdekesek és nem sematikusak, és bőséggel jut mindőjük számára jófajta beszólásokra, viccekre lehetőség (Stark már ismert és szimpatikus nyegle és cinikus humora mellett üdítőek a Hulkhoz kötődő poénok például).

Whedon nem hagyja ki az alkalmat annak kapcsán sem, hogy ennyi szuperember összeeresztése során kiderüljön, ki az erősebb, Thor, avagy Amerika Kapitány, netán a Vasember. (Persze, nem árulhatjuk el.)

A Bosszúállók az első jelentétől kezdve a parádés vég-összecsapásig élvezetes, azon ritka esetek közé tartozik, amikor a térdimenzió valóban indokolt és bámulatos, a viccekben gazdag párbeszédek pörgősek, a színészek élvezettel játsszák a szerepüket – a nézők élvezetére. Olyan popcorn-mozi ez, aminek megtekintése során egyszer sem fogunk unalmunkban a kukoricás zacskóval zörögni.

Kinek ajánljuk?
- Akit elbűvöl a képregény-szuperhősök világa, és csalódott a korábbi feldolgozásokban.
- Aki szereti, ha látványosan, viccesen és izgalmasan mesélnek neki.
- 16 és 106 között bárkinek, aki igényesen mozizna.

Kinek nem?
- Aki a csöndes drámákat kedveli.
- A képregényeket gyerekes szórakozásnak tartóknak.
- Nem geek randizóknak.

9/10