"Én itt már akkor körömpörköltet ettem, amikor ti még a Nagy Falat vakoltátok" - mondja Dodi bácsi (Gálvölgyi János), a nyolcadik kerületi kiskirály a kedvenc kifőzdéje helyén ruha- és cipőboltot nyitó kínaiaknak, pontosabban mongoloknak. Aztán beindul a gépezet: szerelem, vérbosszú, családi dráma, gyülekeznek a Rómeó és Júlia józsefvárosi ponyvakiszereléséhez szükséges alkatrészek. A mongol-roma konfliktus tengelyénél megjelenik roma Rómeó (Csányi Dávid) és mongol Júlia (Huang Phong), a fordulatszámot pedig a családi kötelék makacs kábítószerüzérei és szorgos cigány muzsikusai hivatottak növelni.
A "kell-e nekünk efféle film" kérdésre egyértelmű a válasz. Kell hát. Csak hát nem mindegy hogyan. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi hazai kísérlet egy efféle nyolckeres alapjáratú mozi létrehozására kudarcot vallott. Tóth Tamás apokaliptikus utópiába oltott szocio-thrillere, a "Rinaldo", melyben a hallgatag késdobáló nincstelen bérházlakók védelmére kel egy magyarosított "Hét szamuráj"-ban, bátrabbat és nagyobbat bukott. A józsefvárosi filmmesék sorában ez idáig Salamon András "Közel a szerelemhez" című mozija találta meg a legszimpatikusabb egyensúlyt, kár hogy nem folytatta ezt az útirányt és kirohant Las Vegasba, pedig megvolt hozzá a kellő dokfilmes háttere.
Gálvölgyit ritkán látni filmfőszerepben, Mikkamakka hajdani Szörnyeteg Lajosa az utóbbi években a "Csinibabá"-ban és a "Magyar Vándor"-ban bukkant fel. Az alkotók bizonyára nagy nézettséget remélnek Gálvölgyi szerepeltetésétől, pedig a film legjobb alakítása nem az ő nevéhez fűződik. Monori Lili például egy gramm érzelmi súlyfelesleg nélkül játssza a férjét elvesztő, fiáért aggódó anya szerepét. Egészen meglepően hiteles jelenlétet produkál egy lelki mélységekkel ügyetlenül bíbelődő kommersz filmben. Gálvölgyi esetében ez sajnos nem működik, bár korántsem játssza túl szerepét, a kiöregedett pitiáner gengszter figurája egysíkú, mondatai tévéfilmízűek maradnak. A roma és az ázsiai szerepeket játszó amatőr színészek minden hibájuk ellenére életszerűbbek a "sikergarancia színészeknél". Alaposabb munkával velük érdekesebb film születhetett volna. A rendező a roma zenészek és családi életterük ábrázolásában a leghitelesebb, nyilván nem okozott olyan nehézséget a részben önmagukat játszó zenészek irányítása, mint a filmek gyakori buktatójának, a gonosz figurájának megformálása.
A forgatókönyv dialógusai elég gyengére sikeredtek, de akad benne néhány izgalmas alapötlet is. Ilyen a Dodi bácsi által nyitott Népszínház utcai Revübár (a hajdani Nap mozi épületében alakították ki). Egy szavunk sem lehet az ellen, hogy az alkotók ezt részben arra a célra használják, hogy showműsorba illő zenei betéteket hímezzenek a történetbe, hiszen szórakoztató filmről van szó. A "Rap, revü, Rómeó" egyik legszimpatikusabb vonása, hogy rendező roma zenészeket is szerepeltet, például Boros Lajos, prímás királyt vagy Gáspár Ernőt és Báder Györgyöt, a Kicsi Tyson által utcakölykökből rapperré előléptetett duót. A film zenéjét Kicsi Tyson, Bros Mátyás és Priegel Zsolt (Anima Sound System) írták.
A másik pozitívum a filmmel kapcsolatban az, hogy a felvételek jelentős részét a VIII. kerületben, élő közegben, tehát nem lezárt területen készítették, ezért nemcsak a színészek, hanem azok ismerősei, barátai, sőt az utca népe is részt vett a forgatáson. A film rendezője és társ-forgatókönyvírója Oláh J. Gábor, kerületi lakos, hajdani fővilágosító. A Laurinfilm producerpárosa, Kende Zsófia és Sipos Kornél a tavaly bemutatott "Boldog Születésnapot" után, újra elsőfilmes rendezővel készített filmet. (Mundruczó Kornél "Nincsen nekem vágyam semmi" és "Szép napok" című filmje és Szabó Ildikó "Chaco Rom"-ja is az ő nevükhöz fűződik.)
