1. Ellopták a temetőből Chaplin holttestét

Sir Charles Chaplin (vagy ahogy mindenki ismerte a XX. századi filmművészet nagy nevettetőjét: Charlie Chaplin) 1977 karácsonyán halt meg agyvérzést követően, 88 évesen a svájci Corsier-sur-Vevey-ben. Ott is temették el, három hónapra rá azonban két munka nélkül tengődő autószerelő, a lengyel Roman Wardas és a bolgár Gantcho Ganev kiásták és ellopták a színészlegenda koporsóját, hogy a holttestért váltságdíjat követelhessenek az özvegytől, Oona Chaplintől. Ő azonban nem volt hajlandó engedni a zsarolóknak, és a svájci rendőrséghez fordult, akik figyelni kezdték a nyilvános telefonfülkéket, és végül elfogták a két férfit, akik először még 600 ezer dollárt akartak, de a végén már 250 ezer dollárral is megelégedtek volna. Charlie Chaplint végül újratemették, a sírját pedig Oona halála után, 1991-ben körbebetonozták.

2. Mozart koponyáját is ellopták

Wolfgang Amadeus Mozart meglepően fiatalon, 35 éves korában hunyt el Bécsben, 1791. december 5-én. Már ekkor terjedni kezdett egy a pletyka, miszerint a zeneszerzőzsenit nagy riválisa, Antonio Salieri mérgezte meg, később pedig a szabadkőművesekre terelődött a gyanú. Mozartot a rauhensteingassei lakásában ravatalozták fel, majd II. József takarékossági rendelete miatt egy tömegsírba helyezték a St. Marx negyed temetőjében. Ám mivel a felesége, Constanze csak 1809-ben kezdte el keresni néhai férje nyughelyét, annak pontos helye már az 1790-es években a feledés homályába merült (1900 óta is csak egy jelképes sírja van a bécsi temetőben).

Állítólag azonban egy Joseph Rothmayer nevű sírásó még 1801-ben kiásta a tömegsírt, és kilopta onnan a zeneszerző koponyáját. Saját bevallása szerint ugyanis személyesen is ott volt 10 évvel korábbi temetésen, ahol megjegyezte, hová került a holttest, így később pontosan tudta, melyik koponyát kell elvinnie. Az állítólagos „Mozart-koponya” végül Salzburgban, a Mozart Alapítványnál kötött ki, és bár Pierre-Francois Puech, az törvényszéki orvostudományok francia professzora, valamint a bécsi Természettudományi Múzeum két munkatársa, Johann Szilvássy és Herbert Kirche is arra a következtetésre jutott, hogy az Mozarté, egy 2006-os DNS-vizsgálat szerint a zeneszerzőnek tulajdonított koponya nem mutat genetikai rokonságot Mozart nagyanyjának és unokahúgának maradványaival.

3. A Napkirály szívét megette egy ínyenc gyűjtő

XIV. Lajos francia király, aki 72 éven át volt Franciaország uralkodója, 1715. szeptember 1-jén halt meg a fényűző palotájában, miután elüszkösödött az egyik lába. Holttestét a versailles-i kastély Herkules-szalonjában ravatalozták fel, majd teljes titokban szállították át a Saint-Denis-székesegyházba, a Bourbonok kriptájába, mert az udvar attól tartott, a nyilvános temetési menetet a nép örömujjongása kísérné. A sírt a francia forradalom idején feltörték és kifosztották, ekkor lopták el a Napkirály bebalzsamozott szívét is, amely később többszöri adásvétel után jutott egy William Buckland nevű neves brit őslénykutató, a Megalosaurus felfedezőjének birtokába. Buckland nemcsak fosziliákat gyűjtött, de nagy ínyenc hírében is állt, és állítólag előszeretettel tálalt fel vacsoravendégeinek párduc-, krokodil- és egérhúst a fogások között. A híres angol író, Augustus Hare visszaemlékezés szerint a neves dínószakértő az egyik ilyen lakoma során ette meg a Napkirály szívét:

A különös maradványokról beszélve említést tett egy nunehami ékszerdobozról, melyben egy francia király szíve található. Miközben nézte a tárgyat, kijelentette: »Sok mindent ettem már életemben, de egy király szívét még sosem.« Majd, mielőtt még bárki megállíthatta volna, felfalta az értékes relikviát, ami így örökre elveszett.

4. Napóleon pénisze is egy műgyűjtőhöz került

Bonaparte Napóleon a kollektív történelmi emlékezet szerint nem volt egy magas ember – az ő esetében azonban nem áll fenn a népi bölcsesség, miszerint „kis ember nagy bottal jár”, mivel a világhódító hadvezér pénisze (vagy legalábbis ami megmaradt mostanra belőle) mindössze pár centiméteres... „Napóleon marsallbotja” ugyanis pár évvel ezelőtt még egy Evan Lattimer nevű New Yersey-i gyűjtőnél volt, akiről 2014-ben a Channel 4 brit tévécsatorna dokumentumfilmet is forgatott.

A péniszt annak idején a Napóleon boncolását végző orvos, Francesco Antommarchi vágta le, 17 szemtanú előtt. Ezután a nevezetes tesztrész Anges Paul Vignali atyához került, aki föladta a császárnak az utolsó kenetet. A péniszt ezután a Vignali-család tagjai örökölték meg, akiktől egy könyvritkaságokban utazó amerikai kereskedő, A.S.W. Rosenbach 1924-ben vásárolta meg a híres-neves hímvesszőt, hogy 1927-ben kiállíthassa a New York-i Francia Művészetek Múzeumában (a Time magazin riportere szerint „olyan volt, mint egy elhanyagolt szarvasbőr cipőfűző”). John K. Lattimer végül egy párizsi árverésen vásárolta a péniszt 1977-ben, ő és a családja azonban az Index cikke szerint eddig csak tíz embernek engedte, hogy megtekintse.

5. Raszputyin péniszét levágták szextalizmánnak

Mint ismeretes, a cári Oroszország nemesei Juszupov herceg vezetésével, attól tartva, hogy Raszputyin egyre inkább befolyásolja Alekszandra cárnét, a brit titkosszolgálat segítségével 1916. december 29-én megölték a híres-hírhedt látnokot és gyógyítót. Az összeesküvők biztosra mentek: először ciánnal mérgezett süteménnyel kínálták, majd lelőtték, vasbotokkal agyonverték, végül a testét a Néva folyóba dobták. Számos korabeli beszámoló megemlíti Raszputyin rendkívüli szexuális képességeit és péniszének legendás méretét – a pletykák szerint pont emiatt vágta le a féltékeny Juszupov a sarlatán péniszét, amit később állítólag egy szobalány talált meg.

Onnan azonban Oroszországból Párizsba emigrált nők csoportjához került, ahol úgy imádták a levágott nemi szervet, mint egy termékenységi amulettet, és egy fából készült ékszerdobozban tárolták. Amikor Raszputyin Amerikában élő testvére, Marija tudomást szerzett erről, követelte, hogy szolgáltassák vissza neki a levágott péniszt. Ő egészen az 1977-ben bekövetkezett haláláig őrizte, ekkor egy Michael Augustine nevű műgyűjtő vásárolta azt meg, Marija számos más személyes holmijával együtt, hogy jó pénzért elárverezhesse. Az aukciósház szakemberei azonban megállapították, hogy az nem is pénisz, hanem valójában egy tengeriuborka. A gyűjtő ezt a tényt el is fogadta, 2004-ben azonban Igor Knyazkin, az Orosz Természettudományi Akadémia prosztatakutató központjának igazgatója azt állította, hogy a Szentpéterváron megnyitott erotikamúzeumban kiállított 28,5 cm nagyságú „tartósított pénisz” Raszputyiné volt, amit egy francia műgyűjtőtől vásárolt meg korábban 6600 euróért.

6. Einstein agyát a tudomány nevében darabolták fel

Kétségtelen tény, hogy az 1955-ben elhunyt Albert Einstein a valaha élt legokosabb emberek egyike volt, így a maga morbid módján valahol talán még ter természetes, ha a kutatók kíváncsiak, milyen különleges agy kellett a relativitáselmélet kitalálásához. Efféle tudásra szomjazott az Einstein holttestét felboncoló orvos, Thomas Harvey is, aki nemcsak formalinban tartósította, de 350 darab mintára szeletelte a korszakos zseni agyát, és befőttesüvegekbe téve a szélrózsa minden irányába szétküldte az orvostársadalomnak, hogy mindenki tanulmányozhassa.

Ezeket a metszeteket azóta is a legkomolyabb agykutatók vizsgálják, és bár Thomas Harvey orvosi engedélyét 1988-ban bevonták, ő maga is részt vett egy kutatásban, amelynek az összegzése a The Lancet című orvosi folyóiratban ismertettek. Eszerint Einstein agyának egyik területe – a fali lebeny – 15 százalékkal nagyobb volt a szokásosnál, de figyelemre méltóan volt a prefrontális kérget alkotó szövetek szokatlanul sűrű mintázata is (Einstein valószínűleg emiatt volt képes vizualizálni a különlegesen absztrakt elképzeléseit is, például azt, hogy egy fénynyalábbal együtt száguld).

Nem tudni azonban pontosan, mi lett a kipostázott agydarabok sorsa, mert a philadelphiai Mütter Museum csak néhány szeletet tudott utólag összegyűjteni Einstein felporciózott agyából...

7. Kennedy elnök agya is eltűnt

John Fitzgerald Kennedyt az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökét 1963. november 22-én lőtte le Dallasban egy magányos merénylő, Lee Harvey Oswald. Vagy mégsem? A Kennedy-merénylettel kapcsolatban mai napig számos izgalmas konteó kering – nem csoda, ha mi is külön összeállítást szenteltünk a témának itt a PORT.hu hasábjain. Azok, akik nem hisznek a magányos merénylős elméletében, egy jól kitervelt, nemzetközi összeesküvést sejtetnek a háttérben, amit Fidel Castro és a KGB irányított (vagy esetleg a CIA, az FBI és a maffia).

Tény, hogy több dolog is gyanús a JFK-ügyben: a boncolást nem végezték el szakszerűen, a lövedékek útvonalát nem vizsgálták meg rendesen a testben, és az elnök tartósított agya később elveszett – talán pont azért, hogy utólag ne lehessen megvizsgálni a fejét ért halálos lövést? Más konteógyártók pedig egyenesen odáig mennek, hogy az elnök testvére, Robert Kennedy volt a merénylet valódi kitervelője, mert megirigyelte a bátyja népszerűségét. De van olyan teória is, miszerint még az agyat is ő raboltatta el, nehogy kitudódjon, hogy a testvére olyan egészségügyi problémákkal küzdött, amiket nem osztott meg korábban a nyilvánossággal...

8. Kádár János koponyáját kilopták a sírból

Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát, aki lényegében a 1956 és 1988 között az ország első számú vezetője volt, 1989. július 14-én temették el a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteon közelében. Majdnem 20 évvel később, 2007. május 2-án aztán bombaként robbant a hír:

ellopták Kádár koponyáját és a felesége urnáját!

Ezzel egy időben a Munkásmozgalmi Panteon falára ismeretlen tettesek fekete festékkel egy Kárpátia-idézetet fújtak fel: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!” A rablók elvitték az egykori első titkár csontjainak egy részét is – ezek, valamint a koponya a mai napig nem kerültek elő, a rendőrség pedig (miután kihallgattak 600 embert, valamint vegyész, igazságügyi antropológiai és nyomszakértő segítségét is igénybe vették) 2007 végén lezárta az ügyet és megszüntette a nyomozást.