Paul W. S. Anderson nem először tesz rossz fát a tűzre. Először játékadaptációjával (A kaptár) haragította magára a monitorfüggő rajongókat, majd Roger Corman exploitation-művészetéről bizonyította be, hogy a remake-kel (Halálfutam) szemben patinás értékeket képvisel, végül két kultikus űrlényt fojtott meg egymás testnedveiben (Alien vs. Predator). Hogy miként jutott el A három testőrig, azt tudni sem akarom, de természetesen a kosztümös kalandfilmet is elszúrta.
A három testőr legújabb verziójának létrejöttét vélhetően egy látomásszerű kép okozta, amelyen a testőrök egy-egy léghajón vívnak élethalálharcot Milady-vel és az aljas Rochefort-tal (Mads Mikkelsen szemfedővel). A futurisztikus vonások beépítése Dumas regényfolyamába nem feltétlenül rossz gondolat, viszont minden egyes változtatást bombabiztosan meg kell alapozni a maradéktalan nézői azonosulás érdekében. A forgatókönyvírók (Alex Litvak és Andrew Davies) azonban megelégedtek annyival, hogy az expozícióban felemlegetik da Vincit és találmányait: e megoldás a repülésre ugyan rozoga magyarázatot adhat, de a golyó- és lángszórók jelenlétére kevésbé. A Karib-tenger kalózainak csatajeleneteit mímelő végső összecsapás egyébként megállja a helyét, csak a maga monumentalitásával szöges ellentétben áll az irodalmi alap olyan gyermekded konfliktusával, mint a katalizátorként funkcionáló királynői nyakék eltűnése.
Paul W. S. Anderson egyébként a regény valamennyi karakterét és konfliktusát lebutítja, s ezzel csírájában fojtja el a kalandot. A pipogya XIII. Lajos és háttérbe húzódó feleségének szerencsétlenkedő románca rányomja a bélyegét a testőrökre (Ray Stevenson, Luke Evans) is. D’Artagnan adonisza (Logan Lerman) és Athos (Matthew MacFadyen) összetört szíve jelen esetben irritáló ellenpontot képeznek, s az „Egy mindenkiért és mindenki egyért” mottónak sincs igazi tétje. Fájó, hogy a tengerentúli filmkészítők a Becstelen Brigantykban jeleskedő Christopher Waltzban csupán a komikust látják. A Zöld Darázs Chudnofsky-ja után Richelieu bíborosként is csupán egy ügyefogyott gonosztevőt alakít, akit Orlando Bloom ripacs Buckinghamje csaknem háttérbe szorít. A karakterek közül csupán a köpönyegforgató Miladyvel (Milla Jovovich) lehetünk megelégedve, aki a temérdek ármány közepette már-már identitásválságban szenved.
Miközben a klasszikus hősök lélektani mozzanatai manapság a realizmus talaján állva mélyülnek el, A három testőr lekörözve, koridegen filmként, minden józanság nélkül hirdeti a hazafias és lovagi erényeket. S a bosszantóan buta lezárás szerint Paul W. S. Anderson ezen az úton is haladna tovább, egy-egy tolakodóan kikockázott párbaj vagy csapnivaló heist-jelenet közepette csókban forrasztaná össze Dumas jobb sorsra érdemes hőseit.
