A MusicTV klipjein és a nyugat trend - minimalista filmjein felcseperedett rendező mesterműve a mexikói lakótelepek csak enyhén fölemelő világából kellemesen-lassan-sehogyan mutatja be két magára hagyott kamaszgyerek egy napját. Négyszereplős mexikói panel-kamaradarab két tévéjáték-függő tízévessel, az érző lelkű pizza futárral és a szomszédból áttévedő félig érett tini lánnyal.
A film nyitó képsorainak felütése erős - ha elkapjuk a hangulatát- érezni, ahogy sodorni kezd magával. A kezdeti lendület nem tart sokáig, a korai sziporka hirtelen laposan elmesélt, teljességgel hétköznapi történettel szembesít. Ez nem a "veled is megeshet" nézőre kacsintós mese, hanem a "veled is megesett" kategória... A kedves és könnyen érthető figurák élete nem köt le; karakterük, csöndes érzelmi viharaik nem alkalmasak a néző lelki nyugalmának megzavarására, az ablakba szerelt távcsővel a szemközti házakban is feltárulnak legalább ennyire csudijó történetek.
A sokadik emeleten magára hagyott két kiskamasz alig merül el a mészárolós TV-játékban, máris átkéredzkedik konyhájukba a szomszéd lány, mondván, hogy elromlott a sütője, és tortát kell készítenie estére. Az idő lassan folyik, a lány hosszasan pancsol a sütivel; időnként, mint a kakukkos óra madara, megjelenik a nappaliban, de jelenléte nem éri el a srácok ingerküszöbét.
A film történetét az időnként beálló áramszünetek viszik előre, ekkor eszmél mindenki magára és a környezetére. A virtuális mészárlásba belefáradt, elmerülten játszó két gyerek is megéhezik (szerepe szerint) - rendelnek hát egy pizzát. A lecsúszott értelmiségiből futárrá avanzsált jó harmincas férfivel a kamaszok elszámolási vitába keverednek, kompromisszumként kihívják egy tévéjáték-meccsre... Míg a pizzás az egyik kamaszt vigasztalja, a másik a konyhában ismeri meg a szerelem első fortélyait, hogy aztán haverjának vetíthessen nagyot és színeset az esetről a film talán legesendőbb, és hm, legismerősebb jelenetében.
A szereplők hitelesek, bájosak, és ha valaki volt kamasz, bizony gyorsan felfedez pár kötelezően megélendő tini-pillanatot. Formanyelv tekintetében a mozi nagyon rendben van, de tartalom hiányában "kifestőfilmmé" válik.
Mindenképpen kitűnő első randis film, a hátsó sorokban az elmélyült csókolózást nem zavarja robbanás és sikoly, bár aki a horrorfilmek rettegve összebújós pillanataiban igyekszik kiszemeltjéhez közel kerülni, most feltétlen taktikát kell váltson.
