Mindig is szerettük a felesleges sallangoktól megszabadított kamarahorrort, ebből a műfajból kiemelkedő darab például a nemrégiben bemutatott Barlang, de ilyesminek ígérkezett a Sziklák szeme is, amennyiben arról szól, hogy egy családot a sivatagban megtámadnak a kísérleti atomrobbantások folyományaként ott élő, bányász származású mutánsok.
Említett család Új-Mexikón keresztül utazik Kaliforniába, lakókocsival, mert a családfő ezt, a fiatalabbakkal ellentétben, jó ötletnek véli. Egy benzinkútnál megállnak tankolni és útbaigazítást kérni, persze pont annál, ahol a kutas keresetkiegészítés gyanánt, az átutazók javainak fejében elirányítja az arra járókat a sivatagba, ahol a mutánsok gumiabroncs-kipukkasztás módszerével feltartóztatják, majd levadásszák őket. Táplálékszerzés céljából.
Carterék is támadás áldozatául esnek, kisgyermekrablással nehezítve, de többet nem mondunk, hogy legyen min izgulni. A motivációk egyébként nincsenek túlbonyolítva, egy nagyfejű mutáns jól formált mondatokban ki is fejti, hogy így állnak bosszút, amiért atomot robbantottak a földjükön, és ilyenek lettek. (Pedig hát ők, vagyis a felmenőik voltak az ostobák, el kellett volna szépen menni, amikor a katonaság jött robbantani, és felszólította erre őket.) Annak, hogy mutánsok, kábé ennyi szerepe is van, meg hogy a színészek felének hülye maszkokban kellett rohangálnia a forgatáson.
A film érdekes módon pont ettől a mutáns vonaltól lesz néhol komolytalan, pláne hogy a sminkek nem is különösebben ijesztőek, nagyjából kimerülnek annyiban, hogy a vérengző gyilkosoknak furcsa a foguk, és dudorok vannak az arcukon. Sokkal félelmetesebb lenne az egész, ha úgy egyébként normálisnak tűnő hegylakók mészárolnák az idegeneket. Így rettegés helyett csak olyanok jutnak eszünkbe, hogy milyen szerencsésen mutálódtak a bányászgyerekek, hogy ellenállnak a hiánybetegségeknek, hiszen az egészséges táplákozás legalapvetőbb szempontjait is figyelmen kívül hagyva kizárólag turistákat fogyasztanak, rost- és vitamindús tápanyagokat alig.
(Ráérő időnkben az allegórikus jelentéseket is sikerült feltárni: amikor egy ifjú mutáns lefittyedő kalapban leharapta a papagáj fejét, egyértelművé vált, hogy a film valójában az amerikai középosztály félelméről szól, amit a white trash népességgel szemben táplál. És valóban, nem mindenkiből lesz Eminem, némelyek mutáns kannibálként végzik. Bár érdekes fordulatot vehetett volna a történet, ha valamelyik torz bányászivadék egyszercsak fogja magát, és hiphopkarrierbe kezd.)
Az egyetlen erőssége (hm, talán nem ez a legjobb szó) a filmnek, hogy nem szemérmeskedik, hanem gátlástalanul undorító és kegyetlen, mind a sztoriban, mind a képi megvalósításban, nincs sok olyan erőszakos cselekedet, amit nem tekinthetünk meg részleteiben. A korhatárbesorolás miatt még így is kivágtak nyolc percet, képzelhetjük.
Egyébként ez a film is remake (vajon elfogynak-e valaha az eredetik?), Wes Craven 1977-es klasszikusának feldolgozása. Craven a hírek szerint már a remake folytatásán dolgozik, amiben a bevált recept szerint egy csapat katona akad majd össze a mutánsokkal, reméljük, lesz tűzharc, de főleg kézitusa bőven.
