Kapásból - Alex Ferguson: Önéletrajz

Már életében szobrot kapott: a Manchester United hírneves stadionja, az Old Trafford bejáratánál magasodik Sir Alex Ferguson bronzmása. Önéletírása – számos érdekes és szubjektív (azaz: nem feltétlenül pontos) visszaemlékezése mellett – kirajzolja, milyen Ember van a Legenda mögött.

A saját kútfőből merítő memoároknak két fajtája létezik: amikor a delikvens az évek során buzgón készített, tényszerű feljegyzései nyomán születik az önéletrajz, a másik, amikor az író csalhatatlannak hitt emlékezetében bízik, és ezek alapján körmöli könyvét.

Kell-e mondani, előbbi objektívebb, utóbbiban sokkal nagyobb szerepet játszik a személyes szűrő. Utóbbi nagy előnye azonban, hogy áthatóbb személyessége okán sodróbb lendületre képes. Alex Ferguson, pontosabban Sir Alex Ferguson – merthogy II. Erzsébet királynő (Tony Blair miniszterelnök hathatós közbenjárására) 1999 júliusában lovaggá ütötte – Önéletrajza a második nagy kategóriába tartozik. S ne szépítsük: nincs jól megírva, irodalmi-szépírói értéke gyakorlatilag nulla.

Ámde! A gazdag mellékletekkel együtt négyszáz oldalas önéletírásból tökéletesen kirajzolódik egy tehetséges, nagy formátumú – a másik oldalról: makacs, önfejű – sportszakember portréja.

Ha így nézzük, Ferguson munkája hibátlan alkotás. Javaslom, nézzük így.

Az idén december 31-én 73 esztendős futballmágus huszonöt fejezetre tagolt írása nagyjából időrendi sorrendet követ, a glasgow-i kezdetektől jut el az utolsó, 2012/2013-as idényig.

A majd 27 év, amit Ferguson a Manchester United (MU) menedzsereként (itthon: vezetőedzőjeként) töltött, nem csupán a klub szempontjából bizonyult meghatározónak, hanem a labdarúgás globális egészét tekintve. Bizonyos, hogy a vezetése alatt szerzett 38 (igen, harmincnyolc) MU-elsőség – köztük két Bajnokok Ligája-, tizenhárom Premier League- és öt FA-kupa (azaz: Football Association Challenge Kupa, amit az angol labdarúgó-szövetség után neveztek el, és 1872-es alapításával a világ legrégebbi foci-versenysorozata) – egyedülálló. Ennek utána a laikus vélhetően arra a legkíváncsibb, mi a titok? Hogyan lehetséges ilyen teljesítményt elérni?

Első megközelítésben a kíváncsiskodó csalódást érezhet, mert a Ferguson-könyvben nincs leírva semmilyen „tuti képlet”, „biztos befutó”, amiképp a sikeres emberek sohasem tudnak egy az egyben alkalmazható sikerreceptekkel szolgálni. Nem azért, mert nem akarnak, mert féltik a titkot – hanem, mert nincs. A Ferguson-sikertitok sem primer formájában érhető tetten – mondjuk egy zseniális játéktaktikát és/vagy csapatfelállást adva meg –, hanem a mondatok között villan fel. Nagyjából olyasmi gondolatok mentén, mint: a fiatal tehetségek folyamatos megfigyelése és kiválasztása; első osztályú otthoni utánpótlás-nevelés; szívós edzésmunka; megbízható és lojális munkatársak, segítők; illetve ami leginkább a vezetőedzőt érinti: elszántság, kitartás, ugyanakkor rugalmasság (a változó körülményekhez való alkalmazkodni tudás) és így tovább.

S persze a pénz. Ferguson olyan összegekről, font- és eurómilliókról beszél, amiket halandó ember elképzelni sem tud, egy-egy sztárjátékos kapcsán egy kisebb és nehezebb sorsú afrikai kisállam féléves költségvetése cserél gazdát.

De tényleg nem minden a pénz. A könyvből – áttételesen – megismerhetünk olyan klubokat, azok vezetésének a koncepcióit is, amelyek esetlegesen jobban dúskálnak az anyagiakban, mint a MU, azonban Ferguson (és csapata) győzedelmeskedni tudott felettük. Ebben pedig döntő az emberi tényező, ahogy a szerző egy helyütt megjegyzi: „A foci azonban nem egy csűr, nem is egy malom, hanem emberi lények bizonyos fajta gyülekezete.”

Ferguson visszaemlékezései szubjektív jellegüknél fogva megkérdőjelezhetőek, ráérő brit focifüggők például kiderítették, hogy legalább 45 tárgyi tévedés szerepel benne – az angol kiadó erre reagálva közölte, aki emiatt elégedetlen és ezért visszaküldi a könyvet, visszakapja a pénzét –, az egzakt adatolást azonban dőreség elvárni ettől a könyvtől. Hiszen minek? Aki adatfüggő, használja az internetet, minden vágyott információt megtalál, egy ilyen memoárnak nem ez a dolga. [Nem mellesleg a hazai MU-fanok bátran böngésszék a http://manutdfanatics.hu/ oldalt, ott bőséggel találnak naprakész információkat kedvenc csapatukról, és kiváló biográfiát Fergusonról is – ezért is mellőztem itt a „Főnök” eddigi életútjának és eredményeinek ismertetését.]

Sok a tudott tény (Ferguson skótsága és baloldalisága), a sablonos leírás – a feleség és a család fontos és támasz –, közhelyes igazságokat oszt meg. („Nem ugyanaz az ember vagy a csatatéren, mint egy templomban.”) Az Önéletrajz talán legértékesebb vonulata viszont, ahol sztárjátékosairól, David Beckhamről, Cristiano Ronaldóról, Ruud Van Nistelrooyról, Roy Keane-ről, Rio Ferdinandról, Wayne Rooney-ről vagy Eric Cantonáról ír. Főképp emberi arcaikról, sebezhetőségeikről.

Amikor a szupersztárban megjelenik az esendő ember. Éppígy tanulságos a hasonló kaliberű menedzserekkel (Arséne Wenger, José Mourinho stb.), a nemzetközi és/vagy hazai porondon konkurens klubokkal (Barcelona, AC Milan, Chelsea, Liverpool, Manchester City stb.) vívott versengése. A legszebb pillanataikban ezek sokat elárulnak a sport szelleméről. S nemkülönben tanulságokkal szolgál Ferguson – és a csapat – kapcsolata a médiával, illetőleg a klub városnyi híveinek ötvenezres táborával. A könyvből megtudhatjuk továbbá, hogy Ferguson lóversenyeztetéssel és borgyűjtéssel kapcsolódik ki, imádja a 20. századi történelmet, Churchillt éppúgy olvas, mint Sztálint, de legnagyobb kedvence J. F. Kennedy, akinek meggyilkolásáról szívesen írna könyvet is. (Ehhez nagyon sokat kell javítania szépírói minőségén; nemde, Sir Alex, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.)

A futballkedvelők körében gyorsan kötelező olvasmánnyá avanzsáló Ferguson-önéletrajz mostanában különösen aktuális. A manchesteri klub a „Főnök” tavalyi visszavonulása óta nem talál magára, a szintén skót David Moyes finoman szólva nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, mentségére szóljon, iszonyúan nehéz egy legenda helyére lépni. Nyilvánvalóan ezt ismerte fel a klubvezetés; egy mítoszt helyettesíteni (pótolni) egy másik mítosszal érdemes, így a menedzseri posztot idén ősztől a holland edzőguru, Louis van Gaal veszi át. (Nem mellesleg másodedzője az aRyan Giggs lesz, aki a legtöbb tétmérkőzésen lépett a pályára a MU mezében, és az 2013/2014-es szezon utolsó négy fordulójában megbízott vezetőedzőként irányította a csapatot.)

Az elkötelezett hívek megnyugtatására mondom: a mostani mélyrepülés átmeneti, hiszen minden eszköz (pénz, paripa, fegyver) rendelkezésre áll az eredményességhez. Ahogyan Ferguson írja: „Amióta a Manchester United edzője voltam, mindig vissza tudtunk jönni az élre, és ez ezentúl is így lesz.”

A könyvet Balázs Patrícia, Barta Zita, Holbok Zoltán, Kállai Tibor, Kocsor Ferenc, Kozma Gyula, Lukács Laura és Matics Róbert fordította, Árokszállásy Zoltán szerkesztette. A kötet végi, mintegy negyven oldalnyi statisztika, a kétszer 16 oldalas képanyag olyan kiadvánnyá teszik a kötetet, amit újra meg újra elő lehet venni.