A szerelem, ha van, nem elrontható. Fejbe dobhatod baseball labdával, kiűzetheted egy mesebeli kastélyszállóból, lefagyaszthatod, buldózert küldhetsz rá vagy szülői átkot, a "te az enyém én a tied" jellegű romantikus megszállottság csak nem múlik. Efféle elképzelést hivatott prezentálni a "Szakítópróba" című amerikai vígjáték.
Sarah és Tom fiatal házasok, akik rövid egymásra találás után európai nászútra indulnak. A történetet Sam Harper, a forgatókönyvíró saját hasonlóan veszekedésekkel és kibékülésekkel tarkított olaszországi nászútja inspirálta. Végre egy szerelmes film - gondolhatnánk - amely nem teszi ki hamiskásan a vége főcímet a beteljesülés után, hanem a pár sorsát nyomon követi az apró-cseprő akadályokon is könnyen kisikló első együttélés nehézségei során.
Sarah és Tom jókat viccelődnek, összefejelnek, próbálják megvalósítani a felnőtt világ sablonjait és a romantikus nászúttal kapcsolatos elvárásokat, ami persze nem jön be, minden félresiklik. Aztán az idő szépít, a nevetségesen félresikerült nászút végül egy nagy, érzelgős kibékülés után szerelmük mítoszának tűnik.
Az alkotók szándéka, hogy "egy érzelmi mélységeket hordozó történetet" meséljenek el vígjátéki elemekkel tarkítva, két okból is félresiklik. Egyrészt valójában nem derül ki, miféle erő hajtja ezt a két embert egymáshoz. Az állítólagosan művészettörténettel foglakozó szőke hölgyemény enyhén dacos lázadása ehhez kevésnek tűnik. Sarah-ról megtudjuk ugyanis, hogy azért választja a szegény családból származó Tomot, mert elege van a szülei által rá kiszabott luxusból, a kiszámítható jólétből és a számára kiszemelt gazdag ficsúrból.
Másrészt a két tinisztár, Ashton Kutcher ("Hé, haver, hol a kocsim?") és Brittany Murphy (Észvesztő) színészi játékának humoros oldalát az infantilis örömkitörések és az idióta pánikrohamok váltakoztatása jellemzi. A Shawn Levy által rendezett darab bizonyára a langyos nyári tinikomédiák szezonjának előszelével érkezett.
