1907

Rudyard Kipling (1865-1936)

Az Indiában született brit szerző talán az első, mai szemmel is igazán értékelhető szerző az irodalmi Nobel-díjasok sorában, akinek A dzsungel könyve című alkotása mai napig a meseirodalom állandóan forgatott klasszikusa. 

Kétségtelen, hogy gyermekeknek szóló műveivel örökre beleégette magát a világirodalomba. Kár viszont, hogy ma már ritkán vesszük kézbe, hiszen egyéb regényeire is érdemes figyelni, mesteri novellái pedig minden bizonnyal életművének legfontosabb darabjait jelentik.

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Mihail Bulgakov) 

1920 

Knut Hamsun (1859-1952)

Knut Hamsun norvég író még azelőtt kapta meg a Nobel-díjat, hogy rossz és súlyosan vitatható emberi és etikai döntéseket hozott volna. Bár a náci rendszerhez fűződő szimpátiája teljes utóéletét és recepcióját meghatározza, Éhség című kisregénye egyértelmű remekmű,  amelyben egy nincstelen fiatal költő bolyong éhezve a városban, és a világgal, illetve saját magával viaskodva. Nagyon izgalmas a Benőtt ösvényeken című önéletrajzi vallomása is, amely már a háború után íródott és éppen azt boncolgatja, hogyan jutott el ehhez az etikai-politikai tévedésig és milyen módon tud elszámolni az életével. Bárhogy is: Hamsun nagy író, emberi hibái ellenére. 

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: hasonló hibákkal, de hasonló teljesítménnyel Louis-Ferdinand Celine)

1929

Thomas Mann (1875 - 1955)

Német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. 

Ma már talán csak a gimnáziumokban és egyetemeken olvassák, holott Thomas Mann az egyetemes irodalomtörténet egyik legszórakoztatóbb és legizgalmasabb szerzője. A Tonio Kröger vagy a Halál Velencében önmagukban is zseniális kisregények a művészlétről, szellemi ideákról és érzékenységről, A Buddenbrook-ház ma is aktuális látlelet a polgárság mítoszáról, míg A varázshegy vagy a Doktor Faustus olyan dilemmákat boncolgatnak, amelyekre ma is ugyanúgy keressük a választ. Mindehhez elegáns nyelv és magas intellektuális színvonal társul, több helyütt a jellegzetes Thomas Mann-i iróniával.

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Marcel Proust)

1934 

Luigi Pirandello (1867-1936)

A szicíliai születésű olasz dráma- és prózaíró ha csupán a Mattia Pascal két élete című regényét írja meg, már azért is egyértelműen megérdemelte volna a díjat. A megkettőzött személyiségű főhős modern története, akinek pályafutásában az emberi sors és jellem törékenysége, illetve kétarcúsága rejlik, a modern irodalom egyik nagy pillanata. De Pirandello a dráma műfaját is megújította, a szicíliai népi legendákban gyökerező misztikus novelláival pedig elbeszélői művészetének talán legszebb darabjait alkotta meg.

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Robert Musil)

1957 

Albert Camus (1913 - 1960)

Francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik irodalmi atyja, Az idegen, magyar fordításban Közöny című kisregényével írta be magát első körben az irodalomtörténetbe. Soha korábban nem ábrázolta ilyen szélsőséges vonásokkal az emberi lény magányát és a létezés abszurditását még író az irodalomtörténetben – talán csak Kafka, de ő nem részesült élete során ekkora figyelemben és elismerésben. A pestis című regényében teljesedik ki a közöny és részvét filozófiája – mély együttérzés és megrendülés hatja át a szerző minden sorát a járványról szóló regényben. Hitvallását az élet abszurditásáról a valóság beteljesítette: autóbalesetben halt meg. 

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Alberto Moravia)

1969 

Samuel Beckett (1906-1989)

Szinte biztos, hogy a huszadik század egyik legnagyobb zsenije volt, bár inkább az elit közönség és az intellektuális olvasók kedvelték, hiszen nehéz szövegekben utazott. Írországban született, de Franciaországba költözött és ugyanolyan remekműveket alkotott angol, mint francia nyelven. Sőt, életműve francia nyelven teljesedik ki. Godot-ra várva című darabja az abszurd színház mindmáig érvényes alapműve, de trilógiája, a Molloy – Malone meghal – A megnevezhetetlen is legjobb szövegei közé tartozik. Pesszimista filozófia jellemzi, amely ugyanakkor sok esetben mégis humorral párosul. Élete nagy szerencsétlenségének tartotta, hogy megkapta a Nobel-díjat. Nem is vette át, a díjjal járó pénzt pedig elajándékozta rászoruló művészeknek.

1982

Gabriel Garcia Marquez (1927-2014) 

Kolumbiai szerző, akinek Nobel-díja annak idején ráirányította a figyelmet Latin-Amerika gazdag irodalmára. A nevéhez kapcsolódó mágikus realizmus ma már szinte irodalmi közhely, amelyet úton-útfélen használnak különféle írói stílusokkal kapcsolatban. Nem véletlenül: Garcia Marquez utánozhatatlan írásművészete, egzotikus történetei egyszerre hordoznak magukban gondolati gazdagságot, esztétikai szépséget és nagyszerű, sokszor humorral és erotikával teli izgalmakat. 

A Száz év magány és a Szerelem kolera idején talán a legjobb regényei, de bármit is olvassunk tőle, a hetvenes-nyolcvanas évek terméséből, kedvelni fogjuk.

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Julio Cortazar vagy Jorge Luis Borges)

1999

Günter Grass (Danzig, 1927-2015)

A német irodalom egyik legkiemelkedőbb szerzője Hagymahántás közben című önéletrajzi könyvében vall magáról talán a legőszintébben, de már addig is ragyogó regények sorával kápráztatta el olvasóit. A német múlttal szembenéző A bádogdob című regénye talán a legemblematikusabb és legjobb műve, amely nem csupán nyers naturalizmusa és szenvedélyes ábrázolásmódja, de a német történelem és a náci kor stilizált ábárázolása miatt is vált óriási hatású műalkotássá. Már csupán ezért a reégnyért megérdemelte a díjat, de a teljes Danzig trilógia és még jó néhány könyve is rászolgált a kitüntetésre.

(Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Thomas Bernhard)

2002

Kertész Imre (Budapest, 1929-2016) 

Eddigi egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk kitüntetése éles vitákat váltott ki a hazai közvéleményben. 

Sorstalanság című regényét tartják legnagyobb művének, amely a holokauszt magyar és egyetemes érvényű alapműve, kivételes erejű motívumokkal. A barakk itt nem csupán a halál terepe, hanem az öröm forrása, ahol egy gyermek szocializációja megy végbe. A gyerekhang pedig roncsolt elbeszélői nyelv, amelyet nehéz lefordítani idegen nyelvre, magyarul is némi olvasói tudás szükséges a befogadásához.

[img id=422624 instance=1 align=left img]Auschwitz azonban Kertésznél sokkal inkább egy világmodell, az emberi lény börtöne, aki épp azért veszíti el szabadságát, mert nincsen választási lehetősége: a semmi ágán lóg a világűrben. A Sorstalanság hőse a korai francia egzisztencializmus, Camus és Sartre, azaz Mersault és Roquentin rokona. Az ő haláltábora lényegében maga a világ, benne pedig a hős a halálra ítélt egzisztencia.     

Kertész Imre több más, kafkai atmoszférával és hatalmas nyelvi invencióval megmunkált írása is rászolgált az elismerésrre: A kudarc és a Kaddis elementáris erejű, monológ formában írt széppróza, míg a Gályanapló és a Valaki más az európai naplóirodalom hagyományát folytatja. (Aki még megkaphatta volna mellette vagy helyette: Mészöly Miklós, Krasznahorkai László, Nádas Péter)

2006

Orhan Pamuk (1952 - ) 

Az Isztambulban született török író díjazása nagyjából hasonló viharokat kavart hazájában, mint nálunk Kertész Imre vagy Kínában az emigráns Ga Xingjian. A széles európai látókörrel bíró szerző legszemélyesebb hangvételű kötete szülővárosáról szól: az Isztambul egyszerre önéletrajzi vallomás és városregény, sőt egy török nemzedék, illetve egy szellemi dimenzió regénye. De bármely kötetét is emeljük le a polcról, A fehér vár szimbolikus parabolájától kezdve különleges nyelvi eszközöket hazsnáló, izgalmas gondolatokat boncolgató történetekre bukkanunk Orhan Pamuk írásművészetében.

+ 1 hölgy - hiszen összesen eddig 12 nőt tüntettek ki csupán irodalmi Nobel-díjjal.

2009

Herta Müller (1953-)

A romániai (bánsági) születésű német (sváb) írónő a közép-európai történelem viharaiban nőtt fel.

Talán nem véletlen, hogy 2009-ben a Svéd Királyi Akadémia a romániai forradalom huszadik évfordulójára éppen neki ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat, de most is kiderült, hogy az elismerést sohasem csupán a téma kapja. A szerző anyaga valóban izgalmas, de ami ennél is érdekesebb, az regényeinek kiváló nyelvezete.