Amerika Kapitány karaktere a második világháború idején született. Kellett akkoriban egy hazafias képregényhős, egy propagandafigura, aki szítja egy kicsit a háborús tüzet és a büszke amerikai öntudatot a fiatalok lelkében. Nyilvánvaló, hogy ez önmagában kevés lenne a mai közönségnek – alaposan újra kellett gondolni a már több, mint 70 éves karakter eredettörténetét.
A "fiatalítás" részben sikerrel járt, de összességében mégis inkább kudarc a végeredmény. Sikerült Amerika Kapitány személyét, fejlődését, hőssé válását érdekessé tenni: a film első fele igazán jól sikerült. Egyáltalán nem szimpla, egyenes az útja a vézna, lelkes, hazafias kölyöknek a sorozóbiztosoktól a szuperhősképző laboratóriumon át a világ megmentéséig. Ebben a szakaszban a címszereplő Chris Evans mellett a nem mindennapi női figurát alakító Hayley Atwell, a kedves tudós, Stanley Tucci, nem mellesleg pedig Tommy Lee Jones jutnak főleg szóhoz – az, hogy a filmnek ezen része több, mint élvezhető, az ő sziporkázásuknak köszönhető. Jól megágyaz a karaktereknek, hangulatos, humoros, de emellett van benne dráma, és tele van apró csavarokkal is.
Onnantól azonban, hogy hősünk mégis a frontra (vagyis inkább amögé) kerül, rohamosan válik egyre gyengébbé a mozi. Az eddigi mellékszereplők háttérbe vonulnak, cserébe egy keménylegényekből álló alakulatot kap maga mellé a Kapitány – sajnos azonban ezek, a háborúsfilmekben szokásos ágyútöltelék-karakterek színvonalát érik csak el. Igyekeztek mindegyiknek valami egyedi vonást adni, de ez csak külsőségekben sikerült, ettől még teljesen jellegtelenek.
Mint ahogy egyébként az ellenfelek is azok. Legalább a világháborús filmek kedvelőit meg lehetett volna nyerni azzal, ha "valódi" tankok, történelmi harceszközök között zúz a hatalmas erővel, nagy lélekkel és mindennek ellenálló pajzzsal rendelkező kapitány, ezt azonban nem merték bevállalni az alkotók. A bajszos diktátor helyett így egy vörösfejű, szintén szupererővel rendelkező ellenfele van, aki nem a nácik, hanem a Hydrák vezére. A hydra-katonák – nyilván, hogy a gyerekek is megnézhessék a filmet, illetve hogy a naiv főhős se kapjon morális sokkot, ha kinyír egyet-egyet közülük – arctalanok, és abból látszik, hogy pont dupla olyan gonoszak, mint a nácik, hogy két kézzel lendítenek "Heil!..." köszöntést. Szintén a korhatárra való tekintettel olyan fegyverekkel rendelkeznek, ami kék párává változtatja ellenségeiket – így nem kellett bajlódni az alkotóknak holmi vérrel meg halottakkal, ami pedig egy második világháborúban zajló filmnél eléggé elkerülhetetlen.
Mindehhez vegyük hozzá, hogy borzasztóan ellaposodik a történet, innentől már erőltetett meglepetéseket sem hoz, valamint hogy az elkapkodott akciójelenetek sem okoznak sok élvezetet, a beharangozott 3D pedig csak konvertált, és máris beírhatjuk az Amerika Kapitányt az elfuserált képregényfilmek sorába.
Azért, hogy ne írjuk le teljesen a műfajt, kapunk néhány ízelítő jelenetet a jövőre megjelenő Avengers-filmből (amely csoportnak, mint tudjuk, tagja Amerika Kapitány is) – ez a kedvcsináló pedig elég meggyőző. Kíváncsi vagyok, mit lehet kihozni ebből a szereplőből mai környezetben – elképzelhető ugyanis, hogy csak a második világháborús (pontosabban annak is a tündérmesésített változata) háttér teszi olyan semmitmondóvá ezt filmet. A Becstelen Brigantyk bebizonyította, hogy lehet a nácik irtásáról nagyon mai filmet csinálni, dögös és laza hősökkel – de az Amerika Kapitánynak ez egyáltalán nem sikerült.
