Olyan volt a MKKE mai sajtótájékoztatója a PIM-ben, amilyennek egy ilyennek lennie kell: a résztvevők felkészültek, nem ott kezdték el kigondolni, mi a túrót is mondjanak, a kínálat áttekintése vérprofi volt, és az egész egy perccel sem tartott tovább annál, mint ameddig tartania kellett. - Keresztury Tibor a Könyvhét előtti sajtótájékoztatóról.
Hogy' unhatják már pedig, gondolhatnánk, édes istenem, hisz a Zentai Péter László-Kocsis Sándor András duónak ez már a sokadik könyvhete, s mi újat lehetne az ilyenkor szokásos információkhoz hozzátenni még. Evvel szemben nemhogy a fáradság nem látszott rajtuk, hanem – esküszöm! – úgy tűnt, mintha élveznék, mintha boldogok lennének attól, hogy a következő öt napban meleg ételt egyikük sem eszik, s fülükhöz nő a telefon. Valami olyasmi tükröződött rajtuk, amit ebben az országban már elfelejtettek, ami kiveszett, megszűnt, kihalt, mint hajdan a mamut: elhivatottság, nevezetesen.
Ügyszeretet, lelkesedés, a hasznos és jó dolgok véghezvitelének öröme. Én mondjuk ettől még el bírnék viselni egy olyan könyvheti beharangozó sajttájt, ahol 30 említés alatt hangzik el a nagyszerű Supka Géza neve, de hát kell nekem mindig eljönni, hogy már lassan Supka úr lelkületét, szokásait, kedves családját jobban ismerem, mint megannyi közelebbi ismerősét. Kettőjük után Burger Barna mutatta be a 85. könyvhét alkalmából a MKKE támogatásával kiadott 85 kortárs író portréját tartalmazó albumát.
Tarján Tamás a józan ész, a biztos ízlés és a kiegyensúlyozottság talaján ismertette a számszerűleg feltétlenül imponáló kínálatot. Avval kezdve, hogy a helyzetet ahhoz tudná hasonlítani, amit egy idei könyvheti szerzőtől idéz: „Az elmúlás stabilan áll a lábán." Ami ugyebár a könykultúra évek óta emlegetett megszünésére is vonatkozhat, ha akarom, de hát éppenséggel szó nem volt ma délelőtt bármifajta szomorkodásról. A borzasztó rondára sikeredett Szép versek és Körkép összevetésekor Tarján úgy látta, hogy az előbbi szívvel készült, az utóbbi pedig úgy, ahogy kavicsot dobálunk a folyóba.
A Corvinát tartja az idei ünnep nambervanjának, méltányolva a Libri erőfeszítéseit a kezdeti lelkesedés fenntartására, a Noran Libro kiemelkedő könyvheti kínálatát. Más esetekben viszont úgy látta, a temperamentum gyakran fontosabb, mint a tartalom, nyomatékkal becsülve meg a fennmaradásukért heroikus küzdelmet folytató kis kiadók erőfeszítéseit. Az idei kínálat centrális műfaja a kritikus szerint a középfajú regény, meghatározó szempontja az olvasmányosság, legnagyobb hiánya a dráma, amit én, a magam részéről, teszem hozzá gyorsan, kötetben egyáltalán nem hiányolok.
Nemes pillanata volt a mustrának, amikor az irodalomtörténész-egyetemi tanár kritikai észrevételeit, ellenérzéseit sem hallgatta el, rámutatva arra, hogy minden érték ellenére ennyi gyenge könyv sose jelent a könyvhétre meg. Afféle pszeudo-mintha érzést keltve üzemel sok kiadó, felborítva a hagyományt, a korábban szigorúan vett gyakorlatot: újrakiadásokat, nem friss megjelenéseket is felvetetve a könyvheti listára.
És hát a számok, hogy döbbenjen meg a dolgozó, s értetlenül kérdezze, milyen válság volna itt? 83 hazai, 11 határokon túli kiadó 335 új kötete jelenik meg, az összeset 267 171 forintért tudja az olvasó nép jól eleresztett fia-lánya megvásárolni. 2887 forint egyébként a könyvek átlagára, szorgalomban pedig az idén Kelecsényi László győzött, mert neki a könyvhétre három könyve is megjelent; megtalálják a 147 pavilon valamelyikében.
A pörgős program végén egy hamis email borzolta a könyvszakmai kedélyeket (erről a Litera még délben hírt adott), amihez csak azt tudnám hozzáfűzni, hogy keverni-kavarni a szart nem szép dolog.
