Kerüld el!

Jelen, a Veszélyzóna című filmet illető tanulmányomban két sokat használt közhely kifejtésére vállalkozom. Az egyik: de-szép-is-volt-mikor-Luc-Besson-még-tudott-filmet-csinálni, a másik: de-szar-a-magyar-szinkron.

Luc Besson, a Metró, A nagy kékség, a Nikita, a Leon, a profi és Az ötödik elem Luc Bessonja napjainkban a francia Sas Tamás. Ontja magából a felületesnél felületesebb klisékből építkező akciófilmeket és vígjátékokat, néha vegyíti a két műfajt, és nagyon ritkán egy-egy olyan jobban sikerült zsánerdarabbal, mint az Elrabolva is volt, emlékeztet minket egykori nagyságára. A Veszélyzóna az ócskábbnál is ócskább darab, amin az utolsó szöget a ótvar magyar szinkron ütötte a koporsóba.

Lássuk csak miből építkezik ez a szégyenkobra. Adott egy zsaru, Damien (Paul Walker), akinek már csak a kábszert terítő nagykutyát, Tremaine-t (RZA) kell lekapcsolnia, hogy megtisztítsa Ditroit elkülönített gettóját, a Veszélyzónát. Mikor Tremaine emberei a jófiúktól bezsákmányolnak egy bombát, Damiennek kell bemennie, hogy hatástalanítsa. Ehhez pedig szövetkeznie kell az ugyancsak Tremaine-re utazó rosszfiúval, Linóval (a parkour tudományát csodásan villogtató David Belle). Na, az alapszitu még akár érdekes is lehetne, ha a film nem tobzódna egydimenziós karakterekben, ostoba párbeszédekben, tökéletesen előkészítetlen fordulatokban és fejfogós idiotizmusokban. Besson meg sem kísérli, hogy bármilyen értelmet csempésszen a sztoriba, ami tulajdonképpen csak malter a szépen koreografált bunyók, autósüldözések és lövöldözések között. Guszták a lányok, tisztességes az operatőri munka, de mindez egyszerűen nem tudja ellensúlyozni azt a hihetetlen mennyiségű baromságot, amit Besson a forgatókönyvbe piszkított. Na, és most jön csak a slusszpoén: az öreg ezt egyszer már lenyomta a torkunkon, emlékeztek még a B13 – A bűnös negyedre? A Veszélyzóna ezen egész nézhető francia akciófilm francia-kanadai remake-je, ami szinte betűről betűre koppintja az eredetit. A sztoriban minimális az eltérés, csupán Tremaine figurája kap nagyobb teret az új verzióban. A könyv ugyanaz, a rendezői székben azonban komoly váltás van: az eddig csak vágóként tevékenykedő Camille Delamarre ül a T4xit és az Elrabolvát is jegyző Pierre Morel helyére hát mit mondhatnánk, hibás döntés született. Az eredeti film minden tekintetben sokkal jobban működik, különösen látványos, hogy Cryil Raffaelli sokkal jobb párost alkot a másodszorra is a negyedbeli rosszfiút játszó David Belle-el, mint Paul Walker.

Na, de térjünk vissza a 2013-as borzalomra. A film másik nagy bűnét a magyar forgalmazó követte el, amikor az utóbbi évek leggyengébb szinkronát hozta össze a Veszélyzónához. Már többször jeleztük, hogy színházi színészeinknek nem megy a feka duma, ideje volna elővenni a hazai gangsta rappereket, ha már mindenképpen szinkronizálni kell az ilyen közegben játszódó filmeket. Az amúgy is gyenge mondatok egyszerűen leugranak a szereplők szájáról, annyira hiteltelenül hangoznak tőlük. Persze ha jobban belegondolok, kár is lett volna több energiát ölni egy jobb szinkronba, egy ilyen vacak filmen az se segített volna…