A színész korábban csakis hősszerelmeseket, bájgúnárokat és/vagy selyemfiúkat játszott, de most hajlandó volt lemenni angolba, és elhízott, ritkuló hajú prosztó sittesként visszatérni.
Az angol gengszterfilm különös műfaj: hősei nem közveszélyes bűnözők, hanem lepukkant kispályások, akik inkább csempésznek be Thaiföldről hamis focimezeket, minthogy bankot raboljanak. Sörhasuk van és prolibbak a Népszínház utca lakóinál is. de ha kell, keményebbek, mint amerikai kollégáik. Ilyen Richard Shepard (Matador) filmjének főszereplője is, a címbéli Dom Hemingway is. Tizenkét év után után most szabadul a sittről: megúszhatta volna háromról is, ha nem tartja a száját, de ő ilyen karakán legény.
Kint a legjobb haverja várja, és együtt elindulnak a főnökhoz, hátha az viszonozza a szívességet. Csakhogy az események nem várt fordulatot vesznek egy csalfa román szépségnek és némi ittas vezetésnek köszönhetően, így az egykori nagymenő kasszafúró új munkát és új főnököt keres, ami nem könnyű a jelenlegi gazdasági helyzetben.
Ekkor kerül képbe Dom hosszú-hosszú éveken át nem látott lánya, akiről kiderül, hogy nem más, mint a barnára festett Daenerys Targaryen! Na jó, Emilia Clarke-ról van szó az eredeti hajszínével, előnytelen lakótelepi frizurával, akiről nyilván kevesen tudták, hogy angol.Itt egy félvér kisfiút nevel, és aki ismeri az ilyen filmek külső-belső logikáját, az tudja, hogy ez a kisfiú jelentheti a megváltást a lepukkant főhősnek.
A különben a legjóképűbb színészek közé tartozó Jude Law általános semmittevéssel és napi 10 Coca-Cola elfogyasztásával tett szert erre a csodás külsőre, és a film csakis miatta jó. Bár a Dom Hemingway története fordulatos és izgalmas, talán felesleges volt a családi szálat belecsempészni, Law azonban – aki előzőleg a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-filmekben is megmutatta, hogy tud egyszerre kemény és vicces lenni – láthatólag baromira élvezi, hogy végre kibújhat a bőréből.
Jókora barkóval, kezében folyton piával, szar csajozós dumával Stohl Buci magyar hangján szórakoztatóbb, mint valaha, és ez bőven megéri, hogy 93 percre - plusz-mínusz szünet – leüljünk a tévé elé.
