Kiadatás egy jó szándékkal készülő, üzenettel bíró alkotás, melynek értékét sajnos kétségbe vonja a ráerőszakolt és csöppet sem idepasszoló happy end.
Alig egy hete épp Michael Moore Sicko-ja kapcsán írtam itt, hogy az amerikai elnökválasztás felé közeledvén egyre sűrűbben jönnek majd politizáló filmek Hollywoodból. Az első fecskék közé tartozik a dél-afrikai Gavin Hood (az Oscar-díjas Tsotsi rendezője, amit mi idehaza sajnos csak a Titanic fesztivál keretében láthattunk) amerikai bemutatkozása is, aki valószínűleg nem a Republikánus párt dolgozóitól kapott vízumot az Egyesült Államokba. Különösebb teketóriázás nélkül rögtön hevesen bírálja a Bush-rezsimet, ehhez pedig a variációk egy témára módszerét veszi alapul. Stephen Gaghan nevű kollégája a Trafficben és a Sziriánában a drog- és az olajbusiness struktúráját igyekezett minél több oldalról körbejárni úgy, hogy az adott üzletágakban résztvevő, különböző szinteken dolgozó embereket mutatott meg. Hood célpontja ezúttal a CIA és annak áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen gyilkos gépezete, ami 9/11 után olyan hatalmat kapott a kezébe, amit könnyedén lehet rossz célra fordítani.
A rendkívüli kiadatás a CIA szakzsargonjában a terroristagyanús amerikai állampolgárok, vagy letelepedési engedéllyel rendelkező idegenek azonnali, bírósági eljárás nélküli külföldre hurcolását jelenti, ahol Amerika-barát katonákkal és rendőrökkel vallathatják őket. Egy harmadik világbeli országban nem kell törődniük a személyiségi jogokkal, ezért úgy gondolják, hogy az itteni durvább módszerekkel könnyebben szerezhetik meg a kívánt információkat. Az inkvizíció kínzásai óta tudjuk, hogy kínzás hatására még egy húsz éves férfi is bevallja magáról, hogy ő egy hatvan éves nő, így az efféle eredményeket nem árt némi kétkedéssel fogadni. Hood filmje közel egy tucatnyi hőst mozgat. Az események mozgatórugója egy ártatlanul megvádolt és Egyiptomba hurcolt kémikus, rajta kívül pedig a teljesség igénye nélkül az őt otthon váró feleségét, egy zöldfülű amerikai CIA ügynököt, egy egyiptomi vallatótisztet, az ő lányát és annak terrorista udvarlóját, egy szenátor titkárát, valamint egy magas rangú CIA tisztet ismerhetünk meg.
A rendező lassú, elmélázó tempóban mutatja be az eseményeket, épp ezért van ideje a karakterek alapos bemutatására. Egyedül szegény Reese Witherspoon nem tud élni ezzel a lehetőséggel, de erről nem ő tehet, hiszen a forgatókönyv csak annyit írt elő számára, hogy kisírt szemmel az ágyon fekve várja a férjéről szóló híreket. Gyllenhaal hozza a kötelezőt, ám a film nagyágyúja mégis a rideg CIA vezetőt alakító Meryl Streep, aki annak ellenére rendkívül erőteljesen játszik, hogy szinte egy az egyben veszi át figuráját A mandzsúriai jelöltből. A Kiadatás egy jó szándékkal készülő, üzenettel bíró alkotás, melynek értékét sajnos kétségbe vonja a ráerőszakolt és csöppet sem idepasszoló happy end.
