Állítólag minden sorozat megszakad egyszer, de a Pixar úgy tűnik, erről nem hajlandó tudomást venni: az animációs stúdió fennállásának kilenc egészestés filmjéből kilenc hozott szakmai és közönségsikert. Most éppen a WALL-E, amely talán mind a kilenc közül a legszívmelengetőbb alkotás.
Pixarizáció
Toy Story, Egy bogár élete, Toy Story 2., Szörny Rt., Némó nyomában, A hihetetlen család, Verdák, L'ecsó - nem akármilyen névsor, akár a filmek színvonalát, akár a bevételeiket nézzük. Nem túlzás azt állítani, hogy a Pixar korunk filmtörténetének egyik meghatározó tényezője: az utóbbi bő tíz év egyik legfeltűnőbb új jelenségének, a komputeranimációs mozifilmek előretörésének és elképesztő fejlődésének a zászlóshajója. A logójául ugráló kislámpát választó Pixar már 1986 óta létezik, ekkor alakított önálló céget az addig a Lucasfilm animációs részlegeként dolgozó néhány szakember. Az első egész estés filmjükre azonban 1995-ig kellett várniuk, de akkor aztán nem adták alább, mint hogy elkészítsék a világ első komputeranimációs mozifilmjét, a Toy Storyt. A többi pedig már történelem, benne három Oscar-díjjal. Eddig, hiszen az ezévi Oscar-gála fő esélyese animációs kategóriában vitán felül a WALL-E lesz.
A kihívások keresése
A Pixar alkotói arról is közismertek, hogy szeretnek nem hagyományos témákat választani: az animációs mesefilmekben megszokott hercegnők és cuki kis állatkák helyett például szörnyeket (Szörny Rt.), frusztrált szuperhősöket (A hihetetlen család), vagy patkányt (L'ecsó) választanak főhősül. Emellett pedig nem riadnak vissza a kihívásoktól sem, sőt kimondottan keresik őket: a Toy Story úttörő voltáról már esett szó, de technikailag legalább ekkora bravúr volt a végig víz alatt játszódó Némó nyomában, vagy a Verdákban az autók emberi gesztusainak és mozgásának megteremtése.
A WALL-E egyesíti a szokatlanra és a kihívásra törekvést: főhőse egy kis szemétszállító robot, azaz egy piszkos gépi kukás. Aki nem tud beszélni, és teljesen egyedül van a Föld nevű bolygón - és máris itt a kihívás. Hogyan lehetséges izgalmas és szórakoztató, ráadásul minden korosztálynak szóló mesefilmet készíteni úgy, hogy az első félórában egy árva dialógus nem hangzik el, és egyetlen szereplő van a vásznon? (Na jó, meg egy csótány, de tényleg csak ennyi.) A Pixarnak ez is sikerült. Nevetünk, izgulunk, meghatódunk már a film elején is, és szinte sajnáljuk, amikor megérkezik egy másik robot is a Földre. Pedig az igazán nagy dolgok még csak ezután következnek, és csak tátjuk a szánkat.
Beszéd nélküli hangok
WALL-E és szerelme, EVE ugyan nem tudnak beszélni, de különböző hangok kiadására azért képesek. Mivel dialógusok így nincsenek, ezek a hangok kapnak rendkívül fontos szerepet: a személyiségük és kommunikációjuk is ezen keresztül kel életre. A Pixar ezért a két robot hangjának megalkotására felkérte a legnagyobbat: Ben Burtt-öt, akinek filmtörténeti jelentőségű hangmérnöki teljesítményei között olyan találmányok sorjáznak, mint Chewbacca ordítása a Csillagok háborújában, Darth Vader zihálása, vagy E.T. fura fejhangjai. Ráadásul a saját zörejeivel kommunikáló robot figurája sem volt új számára, hiszen Luke Skywalker R2D2-jának csipogásából is ő varázsolt szinte érthető nyelvet. Burtt ezúttal is mestermunkát végzett: WALL-E és EVE zörgése, sípolása sokszor kifejezőbb minden dialógusnál, és ez nem kis mértékben járul hozzá ahhoz a hatáshoz, amivel a film elvarázsol minket.
Sztori
Hétszáz év telt el azóta, hogy az emberiség elhagyta az élhetetlenné vált és szeméttel teli Földet, és azóta csak egyvalaki tevékenykedik a bolygón: WALL-E, a kis szemétgyűjtésre és -préselésre programozott robot, akit elfelejtettek kikapcsolni. WALL-E egyetlen társasága egy csótány, a véget nem érő szemétgyűjtés közben napelemmel tölti fel magát, és hétszáz év alatt még személyiséget is fejlesztett magának: kacatokat gyűjt (köztük Rubik-kockát), esténként filmet néz, és társra vágyik. Így aztán megörül, amikor EVE, a Földön élet után kutató csinos robot a bolygóra érkezik, és a kezdeti félreértések után össze is melegednek. De amikor EVE élő növényt talál, és elviszik őt, WALL-E csak úgy maradhat a szerelmével, ha követi őt az űrbe - egy távoli óriásűrhajóra, ahol a megmaradt emberiség él.
Summa
A Pixar ismét zseniálisat alkotott: az új meséjük szinte hibátlan. Technikailag tökéletes, ötletességében a szokásos Pixar-színvonalat hozza, a sztorija egy-két nagyon rövid üresjáraton kívül végig érdekfeszítő, egy vonatkozásban pedig még az eddigi munkáikon is túltesz. Ez pedig az érzelmek megfogalmazása, és paradox módon ez pont akkor sikerült nekik a legszívfacsaróbb módon, amikor a megfogalmazáshoz a legkevesebb eszköz állt a rendelkezésre. A WALL-E megható, de nem nyálas, sziporkázó megoldásokkal teli, de nem hivalkodó, filozofikus, de nem elvont, humoros, de nem gagyi. Mindemellett pedig megteremt egy olyan figurát, aki méltán foglalja majd el a helyét a filmtörténet leghíresebb robotjai között. Látni kell.
Kinek ajánljuk?
- három év felett minden korosztálynak
- a háztartási gépeiket néven szólítóknak
- szőrösszívű cinikusoknak (hátha megjavulnak)
Kinek nem?
- szőrösszívű cinikusoknak
- a kézzel rajzolt animáció őrzővédőinek
- három éven aluliaknak
10/10
