Meglódult vagy sem Alfonso Cuarón fantáziája? Futurisztikus road-movie-ja, Az ember gyermeke ugyan a jövőben játszódik, de a mai világ nyugtalanító kérdéseit boncolgatja.
Az Ember gyermeke című mozi egészen pontosan két évtizeddel repít minket előre a jövőbe. A sztori szerint 2027-re a Földnek nem sok tartaléka maradt. Csaknem tizenkilenc év telt el azóta, hogy az utolsó kisbaba megszületett, és az emberiség jövője minden múló évvel egyre kilátástalanabb. Bár a legtöbb ember belenyugodott az elkerülhetetlenbe, és elzárkózva, törvények nélkül éli értelmetlen életét, néhányan még harcolnak a bolygó egyesítéséért és az egyre csökkenő népességű társadalmak jogaiért.
Nagy-Britannia az egyetlen ország, egyrészt mivel sziget, amelynek sikerült ? másrészt katonai imperializmus árán ? túlélni a belső harcokat. Ennek köszönhetően illegális bevándorlók hatalmas tömegei célozzák őfelsége birodalmát, nem sok eséllyel. A totalitáriánus rendszer keményen lép fel a menekültek ellen: táborokba hurcolják, majd deportálják őket.
A nyers nacionalizmusábrázolás Clive Owen szerint 9/11 után különösen érzékeny téma. Ráadásul nem csak Nagy-Britanniára igaz ez ? érvel a színész ?, ahol a film játszódik, számos más országban aggasztó jelenség a nacionalizmus erősödése. Jó lenne, ha ebbe az összes néző belegondolna: biztos jó irányba megy a világ?
A kérdés bizonyára költői még Clive számára is, akit az fogott meg először Theo szerepében, hogy sosem alakított még ennyire passzív figurát. Ahogy fogalmaz, egy igazi antihőst, aki legszívesebben árnyék lenne, eltűnne, kivonulna a történésekből. Theo sebzett lélek. A cinizmusa csak maszk, ami mögött a valódi lénye rejtőzik. Kezdetben passzív karakter csupán. Sokszor helytelenül cselekszik, ám később akarata ellenére hőssé válik. Felébreszti őt a lehetőség, hogy az emberiségnek mégis reménye van a túlélésre.
? Sokkal nehezebb ezt eljátszani, mint egy aktív, energikus valakit, akinek a cselekedetei alapján gördül előre a sztori. Ehhez képest egy képlékeny alak, törékeny lélek, akit a történések sodornak ? jellemzi szerepét Owen. Pont ezért is vállalta el, mert egyetlen klisét sem kellett elővennie, hogy eljátszhassa. Mert a reménytelenség az egyik legnehezebb színészi feladat.
Arra a kérdésre, ha ez igazi hollywoodi film lenne, a válasz:
? A hollywoodi verzióban, mindenkit elintéznék, megmenteném a nőt, és persze a világot.
Ami ? azon túl, hogy egy sületlenség ? nincs benne az, ami Clive Owent beindítja: karakter és konfliktus.
? Bármelyik klasszikus drámában megtalálhatóak ezek az erények, de manapság nagyítóval kell keresni ezeket. A világ két legunalmasabb dolga, hogy eljátszd a megmentő szuperhőst, vagy azt elpusztítani vágyó szuper gonoszt ? érvel.
Ezek után nem kérdés, hogy miért nem érdekelte őt James Bond szerepe a Casino Royale-ban. Az viszont nagy meglepetés, hogy állítása szerint csak a bulvárlapok írták, hogy ő viszszautasította a lehetőséget, hivatalosan nem kereste meg senki. Különben is, három nehéz filmen van túl, mindegyik másként volt érdekes számára.
A változatosság izgatja, a klisék egy cseppet sem.
