Felváltva kukkolás

Jó ideje tudjuk már, hogy a fesztiválgyőzelmektől nem kell igazán hasra esni, sőt, attól kell csak aggódni igazán, mert az, hogy adott film melyik Dnyeszter-melletti Filmhéten nyerte el a diákzsűri legjobb sminkesének járó Arany Körömcsipesz-díjat, valójában meglepően keveset mond el annak élvezeti értékéről. Vagy nagyon is sokat. Épp ezért egy váltakozó szubjektív nézőpontokból fényképezett háromszereplős román dráma hallatán is felszisszen az ember. Egyfelől. Másfelől bevallom, én is öregszem már kissé, így a Katherine Heigl rámosolyog Ashton Kutcherre bonyolultságú filmeket is legfeljebb szilveszter másnapján tudom értékelni két aszpirin között. Arany középútban ez esetben nem reménykedhetünk, vigasztaló azonban, hogy a belorusz állami tévé ismeretterjesztő filmjeire emlékeztető cím ellenére sem blöfföl senki.

Őskoccanás

Nem húzzuk az időt, rögtön az elején a férfi munkahelyi konfliktusait használva alibiként gyors párbeszédben vázoljuk, kinek milyen a habitusa. Mihai konok, konfliktuskereső, Lubi pedig, ha nem is kompromisszumra hajlamosabb, de mindenképp gyávább (érdekes, hogy egy másik recenzió szerint meg uralkodó típus), a felelősség és a kockázat elől inkább futásnak eredő fajta. A kocsi ablakán kinézve süvít mellettünk a bukaresti szarbarna panelkompozíció. Utunk, melyet prostik szegélyeznek, a természetbe vezet, egyúttal újabb remek alkalmat kínál a világról való elmélkedése, ti. hogy miért nem mennek ezek dolgozni inkább. Tíz perc nem sok, de már idegesít a kameramozgás. És ez baj, mert az egész koncepciót erre hegyezték ki, hihetnénk, előbb született meg ennek a rendhagyó kézimunkázásnak az ötlete, mint a storyline. Technikailag valóban nevezhetjük akár bravúrnak is, ám ettől még a film élvezeti értéke alig-alig nő. Végeredményben tehát elmesélve izgalmasabbnak tűnt. Emellett az egész a dogmát idézi, háttérzene nincs, ha valami minimalista, akkor ez az, a hirtelen vágásokba belefájdul a fej. Kisfilmnek jó az ilyen, vagy ha van valami lehengerlő alakítás, esetleg magába szippantó cselekmény. Még ez utóbbihoz egyébként egész közel állunk. A film feléig kábé leosztódnak a lapok, megtörténik az őskoccanás, a feltámadás, és kialakul az a kettős beszéd, amellyel a lesajnált prosti hülyét csinál a két értelmiségiből.

Bűntudattól vezérelve

[img id=183301 instance=1 align=left img]Még mielőtt tehát elkönyvelnénk, hogy ilyenből minden filmszemlén hármat látunk és egyiket sem dicsérjük meg, kiderül, hogy ebben a sztoriban egyre másra jönnek a meglepetések. Egyszeriben az elbeszélés elkezd izgalmas lenni, és már ez a „vizuális bravúr” sem zavar annyira. Igaz, egy ponton a dialógus is értelmezhetetlenné válik: Lubi azért nem akarja az – akkor még haldoklónak hitt – áldozatot kórházba vinni, mert akkor kiderül, hogy szeretőt tart, holott ezt amúgy is a napokban készült megvallani. A hangsúly és a figyelem viszont észrevétlen arra terelődik, miként manipulálja az elgázolt lány a pár két tagját. Ha egyáltalán tényleg ő az, aki bábjátékot folytat, vagy ez a két magukat felsőbbrendűnek érző szerelmesek csak önnön bűntudatuktól vezetve szaladnak bele a késbe, önkéntelenül árulva el magukat úton-útfélen. Akárhogy is, a szituáció örvényként húzza őket egyre lejjebb, hamarosan pedig már csak a prosti mosolya őszinte. Végeredményben tehát igen megnyugtató és szerencsés dolog, hogy Adrian Sitaru nem akarta ezzel az operatőri truvájkodással elvinni a filmet, hanem sokkal inkább az emberi viselkedés kötötte le érdeklődését. Mert sokkal izgalmasabb azt figyelni, különböző embereken miként hatalmasodik el a rettegés a nem várt események hatásaira egy „ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi” szituációban.

A kortárs román filmről mostanában sok szó esik, könyv jelenik meg miegymás. Mindez okkal és joggal történik, hírük egyre ismertebb Európa-szerte, nem sorolom most a címeket. Vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy a Sporthorgászat is teljes joggal beletartozik ebbe a körbe, de hiába, a fent említett fesztivál-elismerések könnyen vezetik tévútra a nézőt. Akárcsak a cím, s nem csak mert horgászat van a filmben a legkevesebb, de még többértelműséget sem sikerült felfedeznem benne. Az angol Hooked változat mennyivel kifejezőbb, ugye.

Kinek ajánljuk?
- A román film iránt érdeklődőknek.
- A dogmát anno kedvelőknek.
- A lassan kibontakozó drámák kedvelőinek.

Kinek nem?
- Akik inkább biztosra mennek.
- Románirigyeknek.
- A „Blair Witch-kamerázástól” hányingerrel küszködőknek.

6/10