Stephen Chbosky igen különleges alkotói pályát mondhat magáénak. Az amerikai szerző felsőfokú forgatókönyvírói tanulmányai után saját művéből rendezett Sundance-jelölt független filmet (A semmi négy sarka), majd négy évvel később, 1999-ben befejezte első regényét, mely óriási kritikai- és közönségsikert aratott. Az Egy különc srác feljegyzései egy problémás tinédzser küzdelmeit mutatja be. Az érzéseivel és különcségével nehezen megbirkózó főhős egy képzeletbeli levelezőpartnernek írja őszinte levél-monológjait, bevezetve az olvasót különös lelkivilágába. A nemrég magyarul is megjelent írás a tengerentúlon szinte azonnal kultikus státuszba került, sőt, sokan napjaink Zabhegyezőjeként hivatkoznak rá. Bár az effajta párhuzam mindenképpen vitatható és némileg túlzó, kétségtelen tény, hogy a művész sikerrel ragadta meg a kamaszok forrongó érzelmi káoszát, illetve – több divatos kollégájával ellentétben – maximálisan komolyan vette a tizenévesek sajátos problémáit.
Az irodalmi siker után Chbosky különböző sorozatok író-rendezőjeként a televíziónál helyezkedett el, majd a bérmunkák után tavaly végre belevághatott saját sikerregénye megfilmesítésébe. Hibái ellenére az Egy különc srác feljegyzései sikeresen mutatja be az önálló egyéniséghez, az uniformizálási kísérletek és közösségi elvárások ellenében felvállt személyiséghez vezető rögös utat. A mű pozitív végkicsengése nem csak a kamaszkor nehézségeivel küzdőknek kínál reményt, de a történet felszabadító ereje az örök tinédzsereket is magával ragadja. A mű a regényhez hasonlóan biztosan rabul ejti a célközönség szívét és már most komoly rajongótáborra tett szert.
Akár a könyvet, akár a filmet vesszük alapul, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy alkotójuk kiválóan ismeri a vonatkozó műfaj történetét és szabályrendszerét. Az angolszász ifjúsági irodalom komorabb vonulatának hagyományai, illetve a realista kamaszfilmek alkotóelemei elevenednek meg előttünk. Az író-rendező összegzi és továbbgondolja a híres előképeket, a Zabhegyezőtől az Ok nélkül lázadón át egészen a Holt költők társaságáig terjed a skála, így a felnőtté válás univerzális problémáit, az önálló személyiség kialakulásának rögös útját erősen szimbolikus tragédiákkal jeleníti meg. Az Egy különc srác feljegyzései újító megoldása, hogy az ismerős felnövés-történetet sötét színekkel, maró őszinteséggel és feszült drámaisággal meséli el – a tragikusan ábrázolt hősök mégis szimpatikusak és hétköznapiak maradnak. Gyerekkori traumák, mentális betegségek, egy közeli hozzátartozó halála és számtalan elfojtás keverednek az első szerelem, a nagy barátság és a lázadás ismerős motívumaival. Chbosky tankönyvszerűen halmozza a tinédzserekkel kapcsolatba hozható fontosabb lelki és fizikai traumákat. Az ügyes elbeszélői fogásokkal és a jól megírt figurákkal azonban az izzadságszagú modorosság és az émelyítő giccs árnyait is sikerül elhessegetnie.
Szerteágazó mozgóképes tapasztalatokkal a háta mögött a szerzőnek nem okoz különösebb gondot a regény megfilmesítése, de nem túl meglepő módon az író-rendező a könyv erényei mellett annak gyengeségeit is a vászonra vitte. Az elmélyült karakterábrázolás, a hatásos atmoszféra és a meglepően erős színészi alakítások emlékezetessé varázsolják a filmet, a történet kiszámíthatósága és az ismert alkotóelemek ismerős használata miatt az átütő hatás mégis elmarad. Az amerikai független filmeket idéző rendezői eszköztár, a kimért tempó, a kellemes fények és a sárgás pasztellszínek megfelelő keretbe foglalják az eseményeket, míg a háttérben halkan csilingelő kísérőzene a kellő érzelmi hőfokért felelős. Chbosky a múltbeli előzmények sejtelmes lebegtetésével, a fontosabb információkat elhallgató szubjektív narratívával nem csupán a kellő feszültséget tartja fenn, de a néző és a fontosabb szereplők közti érzelmi kötődést is gyorsan kiépíti.
A film profi módon szövögeti a felnőtté válás drámai meséjét és közben tételszerűen pendíti meg a szexualitás, a drog, a depresszió, a halál, a kirekesztés, az önbizalom és az egyéni felelősség kérdéseit. A hősöknek olyan sok és olyan óriási intenzitású kihívással kell szembenézniük, amely a nyilvánvaló metaforikus szándék és a felbolyduló hormonok ellenére is túlzásnak tűnhet. Az Egy különc srác feljegyzései története végül mégis életre kel – és ez elsősorban a remek érzékkel megtalált színészeknek köszönhető. Bár Emma Watson előkelő brit arcéle kissé kilóg a sorból, a meleg barátot alakító Ezra Miller, illetve a főszereplő bőrébe bújó Logan Lerman kiválóak. A három művész részletgazdag és pontos alakítása, illetve a köztük kialakuló összhang a film működése és sikere szempontjából kulcsfontosságú. Chbosky tehát eredményesen vette az akadályt: híres könyve nem szenvedett csorbát a megfilmesítéskor és szerethető formában került át a vászonra.
