A filmet a nemzetközi fesztiválzsűri Arany Oroszlánnal díjazta Velencében, a Vatikán hevesen tiltakozott, a díj és a történet ellen egyaránt. Egyházi méltóságok tagadták a film valóságalapját, a brit lapok pedig a filmben foglaltakat messze felülmúló rémtörténetekről cikkeztek. Írországban tódultak a mozikba, a lakosság egyharmada ment el megnézni a filmet, amelyről rendezője, Peter Mullan azt nyilatkozta: "Nem vagyok elég jó drámaíró ahhoz, hogy a teljes igazságot sikerült volna megmutatnom, de a film nem katolikus-ellenes. Arra tesz kisérletet, hogy kimondja az igazságot a sokezer fiatal lány ellen nagyon hosszú időkön át elkövetett igazságtalanságokról."
A katolikus Írországban, a hatvanas években játszódó film írója és rendezője az a neves skót színész, akit a kilencvenes években többek között Ken Loach (Riff Raff, Nevem Joe) és Danny Boyle (Trainspotting) filmjeiből ismert meg a közönség. Öt évvel ezelőtt feltünést keltett első játékfilm-rendezésével, egy glasgow-i munkáscsaládról szóló Árvákkal, ez a második játékfilmje egy börtönjellegű zárdába vezeti el a nézőt. A Magdolna zárdákat Írországban a könyörületes nővérek vezették, ezekbe a katolikus intézményekbe zárták büntetésül az úgymond bukott lányokat. Nem volt ítélet, nem volt kiszabott büntetési idő. Akár a családjuk akaratából kerültek be, mint a megesett, a házasságon kívül anyává lett, vagy a megerőszakolt lányok, vagy pusztán csak "veszélynek kitett" egykori állami gondozottként toloncolták be őket a Magdolnákhoz, az ide bezárt nőket kegyetlen körülmények között évekig, nem egyszer az életük végéig rabszolgákként dolgoztatták a Magdolna-mosodákban.
Mullan négy fiatal lány sorsában mutatja be a huszadik században középkori embertelenséggel működő javítóintézet mindennapjait, ugyanakkor világossá teszi, hogy nem csak a brutális bánásmód, hanem egy autokrata társadalom áldozatai társnőikkel együtt. Margaretet egy családi ünnepségen unokatestvére megerőszakolja, másnap a szülei a Magdolna nővérekhez vitetik. Bernadette bűne mindössze annyi, hogy kihívóan viseli a nőiességét, amivel veszélybe sodorhatja a fiúkat. Rose és Crispina házasságon kívül adott életet, gyereküket elszakították tőlük, őket bezárták a Magdolnákhoz.
Mullan vérbeli színészként mindenek előtt színészeit engedi ragyogni, maga rendezőként szerényen a háttérben marad. Különösebb képi hatáselemek nélkül, a hagyományos filmelbeszélés egyszerű, realitásra törekvő eszközeivel építi fel a testi-lelki szadizmus atmoszféráját, a "bűnök" horrorisztikus megtorlását, a brutális bánásmód, a testi fenyítés és a rendszeres megalázás jeleneteit. Habár olykor az elviselhetetlenségig embertelen és tragikus a kép, amit felmutat, egy-egy pillanatra utat enged a sötét humor felszabadító hatásának is, mint például egy kegyetlen pap groteszk megleckéztetése.
Mullan filmjéhez még hozzá tartozik, hogy elkészülte előtt hat évvel, 1996-ban zárták be az utolsó Magdolna-mosodát Írországban. Brit lapok beszámolója szerint világszerte máig működnek hasonló intézmények.
