Az ősz minden évben ünnep a világirodalom szerelmesei számára, hiszen ilyenkor jelentik be, hogy ki kapja az irodalmi Nobel-díjat.

Október 9-én a Svéd Akadémia a 2014-es irodalmi Nobel-díjat Patrick Modiano francia írónak adta.

Bár a jelöltek között nagy örömünkre Nádas Péter neve is felbukkant komoly esélyesként az elmúlt években, ezúttal egy francia szerzőt tartottak érdemesnek a kitüntetésre. Tehát megint olyan írót díjaztak, akiről mi, magyar olvasók keveset tudunk.

Pedig tudhatnánk, hiszen a több regény is megjelent tőle hazánkban, legutóbb a Tarandus Kiadó jóvoltából, A Kis Bizsu című kötete. Az akadémia indoklása szerint a díjat „az emlékezés művészetéért” kapta, "mellyel a legkevésbé megragadható emberi sorsokat idézi fel."

Patrick Modiano 1945-ben született, Párizs Boulogne-Billancourt nevű külvárosában. Már gyerekkorában az irodalom érdekelte a legjobban, választott hivatásának minden mást alárendelt. Flamand és olasz zsidó családból származik, amely művészetében fontos inspirációt jelentett. A második világháborút és a zsidóüldözést nem kellett megtapasztalnia személyesen, regényei jórészt mégis azokat a borzalmakat idézik meg, amelyeknek a szülei is részesei voltak.

Modiano pályáját a hatvanas évek végén kezdte, első jelentős sikerét 1978-ben aratta, a Sötét boltok utcája című regényével, amely elnyerte a rangos Goncourt-díjat. A könyv magyarul is megjelent a Magvető Kiadónál 1980-ban. Sohasem tartozott a legdivatosabb francia szerzők közé, és időre volt szükség, amíg a szakma és a közönség is felfedezte.

Eleinte az irodalomtörténet is tanácstalan volt a besorolását illetően, hiszen nem hirdetett írói programot és nem csatlakozott semmilyen irodalmi áramlathoz. Mivel a hatvanas években indult, kézenfekvő volt a nouveau roman képviselőjének tartani, de nem tartozott a nyelvújító és kísérletező írók közé sem, így műveit később a Camus nevével fémjelzett egzisztencialista prózához hasonlították. Az irodalomkritika ma Sebald és Kertész Imre közeli rokonát látja benne, akinek művészetében az emlékezés játszik főszerepet.   

Regényeiben a múlt visszaidézése során főként Párizs és a náci megszállás kerül előtérbe, amelyről szülei révén közvetlen tapasztalatai voltak. Ebben a szellemben fogant a Sötét boltok utcája című regénye is, amelynek emlékezetét vesztett hőse saját sorsát és emlékeit próbálja visszaidézni, megragadni és megérteni, a negyvenes évek Franciaországában. A regény egyszerre hozott kritikai elismerést és közönségsikert, mert a filozofikus téma boncolgatása egy izgalmas detektívregény vonásaival párosul. 

Hasonló sikert ért el az 1996-os Dora Bruder című kötete, amely magyarul 2005-ben jelent meg, Röhrig Eszter fordításában a Vince Kiadónál. Ebben a regényben szintén egy nyomozás tanúi lehetünk, amint az elbeszélő, a háborús évek Párizsában eltűnt tizenöt éves lány, Dora Bruder sorsát vizsgálja és dokumentálja. Miközben az író megteremti az eltűnt lány portréját, szembesülhetünk a holokauszt bűneivel.

A két regény történetét tekintve mondhatnánk, hogy Modiano lényegében a francia Kertész Imre, de ez nagyon leegyszerűsítő ítélet volna.  A két szerző elsősorban abban különbözik egymástól, hogy míg Kertész komplex létfilozófiát teremtett a holokauszt terhéből, és a nyelv, illetve az ember univerzális állapota foglalkoztatta, addig Modiano sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a látszólag jelentéktelen részletekre, az elveszett nevekre, arcokra és tárgyakra, a helyszínek és pillanatok kézzelfogható atmoszférájára. Ő a múlt konkrét nyomait kutatja és rajzolja meg újra és újra, vagyis az elveszett idő érdekli. Ebben tényleg a német Sebald szövegeihez hasonlít, és az eltűnt idő mágusa, Proust, illetve a világot pesszimista őszinteséggel ábrázoló Céline hatása is megfigyelhető regényeiben.

Most, hogy Nobel-díjat kapott, mint mindig, a nálunk kevésbé ismert szerzők esetében, idővel napvilágot fognak látni kiadatlan művei és talán hazánkban is felfedezik. Különösen a 2005-ben íródott Un pedigree című önéletrajzi ihletésű regénye fordításának örülhetnénk az eddigi kötetek új kiadása mellett.

Végül fontos megemlíteni, hogy Patrick Modiano forgatókönyvíróként is tevékeny, az ő nevéhez fűződik például a Lacombe Lucien című 1974-ben készült történelmi dráma, Louis Malle rendezésében, amelyet annak idején Oscar-díjra is jelöltek.

Francia író legutóbb 2008-ban nyerte el a legmagasabb irodalmi kitüntetést: Jean-Marie Gustave Le Clézio személyében, de francia írók korábban már 13 alkalommal kapták meg az irodalmi Nobel-díjat, köztük olyan nevekkel, mint André Gide, Anatole France, Henri Bergson, Albert Camus, Romain Rolland, Francois Mauriac vagy Jean-Paul Sartre.

Az írás a Fidelio Adventi Könyvkalauzában jelent meg, 2014 novemberében.

Update: A héten jelent még két friss kötet a Nobel-díjas szerzőtől, Augusztusi vasárnapok és Éjfű címmel.