Philip K. Dick a sci-fi irodalom legendás írója egyedülálló módon tudta ábrázolni a totális, az emberen kíméletlenül eluralkodó paranoiát, amit a kereskedelem és a kormány hatalmának despotikus szándékú inváziója vált ki. Az ember nem menekülhet, mert a megszokott módozatok helyett már pszichésen hatnak ránk, így arcátlanul rabigába hajtják tudatalattinkat és átláthatatlan konspirációk nevetséges bábuivá redukálódunk.
Spielberg most Dick egyik novelláját választotta filmjének alapjául, mely 2054-ben játszódik és középpontjában egy olyan hivatal (PreCrime) áll, ami "speciális rendszerének" következtében képes megjósolni, hol történik majd gyilkosság, a bűntettet nemcsak megakadályozzák, de még le is fagyasztják örökre a tettest, aki valójában nem is tudta elkövetni azt amit elvileg megtett volna.
A speciális rendszer három testvért, két férfit és egy nőt takar, akik mentális betegségük gyógyítása következtében különös prekognitív (nevüket is innen kapták: PreCog-ok), azaz jövőbelátó képességhez jutottak. Munkájuk csak akkor hatékony, ha együtt dolgoznak, ellenben előfordulhat, hogy valamelyikük nem ért egyet a többiekkel, és ezek az eltérések az un. különvélemények.
A PreCrime akciócsoportjának a vezetője, John Anderton (Tom Cruise - Tágra zárt szemek) fia halála óta tagja a hivatalnak és sikeres munkájának következtében nem történt gyilkosság már hat éve. Főnöke (Max von Sydow - Az ördögűző) görcsösen hisz a rendszer tökéletességében, Andertonnal egy pillanatra sem tévelyednek be a morális kérdések hamleti labirintusába, de amikor Anderton szembekerül azzal a ténnyel (?), hogy belőle is gyilkos lesz, azonnal menekülőre fogja a figurát.
Szerencsénkre Tom Cruise alakítása nem merül ki valami feneketlen és észveszejtő rohanásban, hanem kifejezetten megkapóan ábrázolja a kétségbeesett, fogcsikorgató küzdelmet végzetével. A többi színészre sincs semmi panasz, mivel láthatóan egyikőjüktől sem vártak el többet, mint amit eddigi pályafutásuk során nyújtottak.
Az alkotók ügyeltek arra, hogy ne egy teljesen más, idegen, megdöbbentően futurisztikus világba csöppenjen bele a néző, ezért a látványvilágot illetően pár vad dolog kivételével (az autópályák, a hivatal repülői és robotpókok) viszonylag visszafogottak és inkább szórakoztatóan ötletes megoldásokat láthatunk. Most nem tobzódunk az A.I.-ban megtapasztalhatott trükkhegyekben illetve színpompában. A Különvélemény világa hiába utópisztikus, mégis tudatosan antihumán és falanszterjellegű, melyet Janusz Kaminski zseniálisan hangsúlyoz a speciális színvilággal, amelyben a hideg, krómsötét tónusok uralkodnak (a vörös és a meleg színek csak Anderton emlékképeiben jelennek meg, mikor halott fiára gondol).
A film kiváló, kifejezetten izgalmas, sőt, még egy kis agymunkát is követel, ráadásul Spielberg a várttal szemben sokkal mélyebbre ásott a témában, illetve újfent fontosnak érezte a tisztelgést a kultikus klasszikusok - Mechanikus narancs, Szárnyas fejvadász, és Lucas nem igazán ismert filmje, a THX-1138 - előtt. Mindezen - csekély mértékben - az ront, hogy helyenként naiv, a rendező úr nem tudta meghazudtolni önmagát és gyakran fölöslegesen bárgyú poénokat süt el. Ettől függetlenül meg merem kockáztatni, hogy újra kultuszteremtő filmmel rukkolt elő, amit kihagyni meggondolatlan lépés lenne.
