KUNG-FU VENDETTA (Öljük meg Tarantinót?)

Egy filmhez nem kell más, csak egy lány és egy fegyver - jegyezte meg egyszer Jean-Luc Godard. Quentin Tarantino Kill Billje a kijelentés 21. századi adaptációjaként is felfogható.


John Powers, LA Weekly

Tarantinónál egyvalami biztosan nem változott az évek során - az őrült moziimádata. És ez a szenvedély átsugárzik az új filmje, a Kill Bill első részének minden egyes percén. Tarantino nem egyszerű mozgóképet készített, hanem az Utolsó Nagy Mozgóképet akarta megalkotni, egy kisebbfajta Ulyssest. A Kill Bill számos moziműfaj mentén egyensúlyoz, azzal a végső szándékkal, hogy teljesen bekebelezze azokat: a spagetti-westernt, a kung-fut, a szamuráj- és jakuza-filmeket, a japán animét és a bosszúálló drámát, azok minden egyes részével egyetemben. Ez az év legvéresebb, vagy legalábbis legvörösebb mozija.

A történet akár a Charlie angyalai a pokolban címet is viselhetné. Uma Thurman játssza a Mennyasszonyt, a Mérges Viperák Gyilkos Brigádjának (DIVAS) egykori tagját, amelyet a baljóslatú Bill (David Carradine, aki többnyire csak a hangjával van jelen) vezet. Az esküvője napján a törvényen kívüli banda tagjai lemészárolják a Menyasszony vendégeit, őt is vérbe fagyva hagyják az oltárnál.

Tarantino gondosan felvázolt karakterei jól meghatározott etikai kódexeket követnek. Akárcsak a Jeanne Moreau által annak idején megformált ifjúházas özvegy, Truffaut A menyasszony feketében volt filmjében (a férjet a ceremónia után a templomlépcsőn lövik le), Tarantino Mennyasszonya is méltó bosszúra áhítozik. Elhatározza, hogy mindenkit kivégez, aki a tragédiájáért felelős, és nekiáll szép sorban kinyírni a Mérges Viperák táborát, míg el nem jut Bill-hez.

A hősnő hosszú vendettája egy kórházban kezdődik, ahol eszméletlen testét szexuális játékszernek adják bérbe a helyi parasztoknak. Innen egy cukorkaszínű házba távozik Pasadena-ba, ahol összecsap Kobrával (Vivica A. Fox), a szintén ex-Vipera taggal. Aztán átszeli a Csendes-óceánt Okinawába, ahol egy visszavonult nindzsa (a japán kult-színész Sonny Chiba játssza) megajándékozza egy különleges karddal. Erre azért van szüksége, hogy megküzdhessen O-Ren Ishii-vel (Lucy Liu), a tokiói jakuzák királynőjével, aki szintén ex-Vipera tag. A királynőt ugyanis az Őrült 88-nak nevezett testőrcsapata védi, valamint egy pszichopatikus tinédzser, Go Go Yubari (Chiaki Kuriyama), aki abban híres iskoláslány szerkóban feszít, amitől a középkorú perverz japánok be szoktak gerjedni.

Valószínűleg azért, mert Tarantino nagyon hirtelen lett sztár, hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy különösen tehetséges filmkészítő, ügyes az érzéke az élénk látvány iránt, kitűnő a füle a zenére és ritka nagylelkű színészeivel. A súlypontba Sonny Chiba, az egykori legendás kung-fu színész alakját helyezi, ugyanakkor teljesen felborítja a Daryl Hannah-ról korábban kialakított képünket, félszemű gyilkost faragva belőle, és olyan belső erőket szabadít fel a főszereplőjében, amire a Ponyvaregény óta nem volt példa.

Annak ellenére, hogy a magas Thurman-t a rendezők többnyire erotikus töltetű természeti erőként kezelik, a Menyasszony ravasz, dühös, őszinte játéka emberséget visz az amúgy felszínes történetbe, amelyet inkább a vér, mintsem a szenvedélyek uralnak. Uma alakítása: a Menyasszony a lelkiismeret szigete a hidegvérű gyilkosok tengerében.


Stephen Hunter, Washington Post

A Kill Bill Volume I., Tarantino hat éve várt filmje vegytiszta gonosz boldogság. Ez nem ponyvaregény, hanem péppé zúzott regény, őrült keveréke a technikai jártasságnak, a tömegízlésnek és a középszerű harcművészetnek.
Uma 150 karddal felszerelkezett japánnal találkozik, természetesen a japánok is Umaba futnak. És ekkor Uma megöli őket. Uma, szép munka volt! Miért? Mert kinyírta mint a 150-et. Ez az egyik leghúzósabb jelenet a Kill Billben. Figyelemreméltó látvány, amint a karcsú, elragadó Uma Thurman átváltozik kardvirtuózzá és kaszál, vág, aprózz, összefröcsköl mindent, ami az útjába kerül. Csodálkozom, hogy egy-két operatőr nem hagyta ott a fogát a forgatás alatt.


Lou Lumenick , New York Post

Tarantino sokat várt és nagy csinnadrattával beharangozott negyedik nagyjátékfilmje, a Kill Bill első része őrjítően páratlan spagetti-Eastern. Nemcsak technikai mestermunka, hanem egy nagyképű rendező határtalan önelkényeztetése is egyben.
Nehéz eltekinteni attól, hogy - akárcsak a Mátrix Újratöltve esetében - ez a bosszú-dráma is, amelynek történetszála épp olyan vékony, mint a papírfalak a japán helyszín bravúros jelenetében, olyan rendező munkája, akinek a szponzori testület teljesen szabadkezet adott.
De szemben a Mátrix-folytatással, a Kill Bill eredetileg magában álló alkotásnak készült, amelyet az utolsó pillanatban vágtak csak ketté. A cinikusok máris arra panaszkodnak - noha nem láttak a teljes filmet -, hogy a vég nélküli első rész nem más, mint durva merénylet a közönség ellen, hogy kétszer vegyen jegyet ugyanarra a filmre.


Mick LaSalle, San Francisco Gate

A Kill Bill Vol I. Quentin Tarantino negyedik filmje. Ez nem a Ponyvaregény. Ez nem a Kutyaszorító. És nem is a Jackie Brown.
A Kill Bill hiper-erőszakos, hiper-véres, kung-fu mozi. És nincs ebben semmi rossz. Tarantino még csak nem is tagadja azt a tényt, hogy a Kill Bill tisztelgés a hatvanas-hetvenes évek harcművészeti filmjei előtt. De nemcsak tiszteleg, egyenesen magáévá is teszi. Tarantino bemutatja, hogy mi a jó ezekben a rossz filmekben.

Ne higgyetek egyetlen film-beharangozónak sem, amely a Kill Bill-t népszerűsíti. A rendező az utolsó pillanatban összecsapta az egészet, hogy megjelenhessen a film.
Valójában még szüksége lett volna még egy pár napra, meg egy-két trükkre, hogy összefüggő termékké változtathassa ezt a rendetlenséget. Tarantino sohasem kérte senkitől, hogy vegyék őt komolyan. De a kritikusok mégis piedesztálra emelték a Kill Bill-t: az elvágott végtagok és az ömlő vér látványát felvonultató 90 perces orgiát. Önkéntelenül is elgondolkodunk azon, hogy hat év csend után ez a szemét az, amit Tarantino nyújtani tud?!

Ne legyünk ennyire kegyetlenek. Voltak idők, amikor úgy tűnt, hogy Tarantino generációjának legígéretesebb rendezője. És természetesen még mindig tehetséges. Van érzéke hozzá.
Tudja, hova kell helyezni a kamerát, hogyan növelje a feszültséget, és miként vigye el a szélsőségekig. De a Kill Bill-ben az érdemek és a magabiztosság a totális ürességet szolgálják. Ez a gyerekes, undorító fantáziavilág a legszomorúbb, de félreismerhetetlen terméke egy olyan tudatnak, amely nem méltó komolyabb figyelemre.
Természetesen egyetlen kritikus, beleértve engem is, sem látta a végső verziót, ezért még mindenképp újra be kell ülni a moziba a végső ítélet meghozataláért.


Földes András, Index

"Az óceán felől fúj a szél" - gondolta Tarantino, mivelhogy poharán érezte a só ízét. A következő másodpercben azonban, amint a Red bull-whiskey elérte ízlelőbimbóit, elfeledkezett elmés megállapításáról. Csak az elégedett mosoly maradt az arcán, amit a pálmakunyhónak álcázott bár pultjánál ülő, bikinis nő szolidan viszonzott is. Tarantino a barbadosi táj felé fordította tekintetét, és eszébe jutott, milyen jó, hogy egyedül sem unatkozik soha. De ahogy hátradőlt nagyon drága, fonott székében, kiesett fejéből ez a gondolat is, és újra belerévedt a hetvenes évekbeli filmek otthonos világába.

Az Index bizonyos okokból nem lehetett jelen ezen a barbadosi délutánon, de miután a rendező egy interjújában állította, a filmezéshez szüksége van az életből gyűjtött tapasztalatokra, bizonyosnak látszik: a Kill Bill ötlete csakis a fenti életkörülmények közt születhetett. Hogy máshogy tölthette volna Tarantino az utóbbi hat évet, hogy filmjébe kedves zsánerein kívül ezúttal egyetlen hús-vér figurát, egyetlen valódi karaktert sem írt bele?

Mielőtt elszabadulnak az indulatok, fontos megjegyezni: pánikra azon rajongóknak sincs okuk, akik a finom műfajparódiák, a retro, az idősíkok váltogatása és a vicces vérengzés mellett szerették Tarantino szarkasztikus párbeszédeit és a zseniálisan megrajzolt hősöket is. A rendező ebbe a filmjébe ugyanis belezsúfolta B-filmek eszenciáját, mindazt, ami még videotékás korában elvarázsolta őt, és ami most addiktív hatással van nézőire is.
A moziból kifelé tartva tehát jeleneteket fognak mesélgetni még a szofisztikált filmbuzik is, feledve, hogy a Kill Bill nem csak a jellemrajzokat és a dialógusokat nélkülözi, de a történetet is.


összeállította: Gozner Gertrud