Minden embermentésről álmodozó németjuhász példaképe. Nemzeti büszkeség. Világsztár. Mancsról már nagyon régen akartak mozifilmet készíteni, sok zűr volt a kennel körül – ám az az a tiritarka gumicsont, ami végül most a mozikba került, még annál is művibb, mint amire az előzetes alapján számítani lehetett. A legendás címszereplőt alakító ebek mindent vivő kutyatekintetükkel persze magukat, illetve a filmet is megmentik. Illetve csak majdnem. Jóindulattal majdnem.
Nem az a Mancs
Igen, igen, köszönjük, tudjuk: Pejó Róbert (Dallas Pashamende, Látogatás) rendezése NEM Mancs igaz története. Helló, ez egy mese, üzeni már a kampány is. A miskolci szuperkutyu ihlette a filmet, bár azért ez eléggé hülyén hangzik, nemdebár? Mármint ez az ihletés-dolog. Elvégre, ha végül úgy alakult – mindenféle „alkotói” problémák miatt -, hogy hangsúlyozni kell a fikciót, akkor miért hívják úgy a főszereplő kutyát, hogy Mancs? Miért-miért: a kérdés persze most is pénzköltői. Hát, mert vele lehet eladni a filmet. Oké, egyébként engem nem érdekel végül is, hogy mennyire trú, amit a vásznon látok. Imádom a kutyás giccseket, csak jól legyenek megcsinálva, cuki legyen a négylábú és sírjak a végén. Na meg persze, ha egy mentőkutyáról szól a történet, akkor legyenek benne keresések! Leginkább szépen levezényelt mentések, igazi kutyával. Ennyi lenne a kívánságom, szerintem meg lehetett volna ugrani. Mancs bizonyosan képes lett volna rá. Ez a kitalált Mancs is.
Rajzolták a különbséget
Feltéve persze, ha ki lenne egyáltalán találva. A film. De nincs. Illetve valami azért ki lett találva, de azt meg nevezzük inkább átverésnek. Az a helyzet ugyanis, hogy a Mancs nem egy olyan élőszereplős kutyásfilm lett, amiben vannak animációs betétek, hanem egy olyan csiricsáré animációs film, amelyben picit nagyobb arányban vannak az élőszereplős jelenetek. S ez nem ellentmondás: ugyanis hiába szerepelnek a lehetőségeikhez képest jól és sokat olyan remek színészek, mint Trill Zsolt, Szacsvay László és Szarvas József, hiába frankó a kutyacasting, a végére félő, hogy a nézőnek az lesz a benyomása: a kistehenes Igor Lazin animációs betétei nem azért kerültek bele, hogy különlegesebb legyen az összhatás, hanem mert egyszerűen ki kellett tölteni a leforgatott anyagban vonyító réseket. Kedves betétek ezek, ám teljesen megtörik a Mancs egyébként se igazán működőképes ritmusát. Tulajdonképpen olyan érzése van az embernek az animációs részeknél, mintha az alkotók időről-időre megszakítanák szépen fényképezett (tévé)filmjüket egy, a Mancsból készült rajzfilmsorozat promóival.
Életmentés a Csillagvirág Klinikán
Történet sincs egyébként, illetve klisék vannak: kutyamániáshoz kerül a kutya, aki egyből meglátja benne a legkutyább kutyát, de haza nem viheti, ezért kiviszi a telekre, de később már veszélyes helyekre is viszi, s a kutya ott mutatja csak meg igazán, hogy ő aztán tényleg a legkutyább kutya! Közben otthon a feleség bosszankodik, ami szintén elég különös, elvégre emberünkről már az elején el lett mondva (hisz a keretes szerkezet miatt Mancs legendája esti mesébe van foglalva), hogy beszél az állatok nyelvén vagy mi, szóval, nem annyira kéne kiakadni, hogy odavan egy kutyáért, nem? Mindezt az életszag teljes mellőzésével láthatjuk – tán attól féltek, Mancs kiszagolja azt is, s eliszkol a filmmel egy olyan irányba, ahol az átélhetőbb, családi moziélmények laknak. Mert itt csak egy műgonddal, mégis fantáziátlanul kitalált ál-retró miliő lakik, ahol Trabanttal járnak, bűnronda ingekben járnak, de a panelben – melynek ablakai animációs külvilágra nyílnak, mert értjük, mesében vagyunk, még mindig, s egyfolytában –, IKEA-ágyneművel vetik meg az ágyat, a fekete-fehér (vagy fakón színes) képernyőkön pedig a TV2 „ősi” csigatévés lógója alatt ül és közvetít az adott katasztrófahelyzetről például Pachmann Péter. Arról a helyzetről tudósít, azokról a helyzetekről, melyeket mi is láthatunk – mert ott akciózik Mancs és csapata. Alapesetben egyébként ezek a jelenetek vinnék a hátán filmet, elvégre egy mentőkutya mit csináljon a róla szóló moziban? Hát mentsen! Mancs csinálja is, serényen, s ilyenkor, amikor jelez, kapar, szagot fog és követ, majd életet ment, nagyjából élvezhető is a film – ám bármennyire is fáj még ebbe az örömhírbe is belepiszkítanom, meg kell jegyeznem a végére: sajnos ezek a részek sincsenek ügyesebben, feszkósabban, látványosabban megcsinálva, mint a Jóban Rosszban esetlegesen idevágó, évadzáró epizódjai. A kutyamindenit neki.
Kinek ajánljuk?
- Aki minden kutyásfilmet megnéz.
- Aki csak azt a kutyásfilmet nézi meg, amelyik magyar.
- Aki a gyermeke miatt nézi meg a kutyásfilmeket.
Kinek nem?
- Aki csak a jó kutyásfilmeket szereti.
- Akinek a kutyája nem szereti a kutyásfilmeket, s ha hazamegy a moziból, megérzi rajta a blöki, és baj lesz.
- Aki még várja az igazi mozit Mancsról.
4/10
