Az amerikaiak úgy hívják ezt: chick flick. Az igencsak találó műfaji megjelöléshez a hazai szakzsargonban talán a limonádé áll a legközelebb, ami esetünkben azt a női szájízekhez igazított, gondűző hűsítőt jelenti, amelyet a multiplex légkondicionált közegében ajánlatos elfogyasztani egy kánikulai délutánon.
Szakavatott mixereink nem árulnak zsákbamacskát: a héten felszolgált limonádé a Szex és New York és a Négy esküvő és egy temetés összetevőiből lett kikeverve. Történetünk főhősnője mintha csak a szingliélet enciklopédiájának számító közkedvelt sorozatból lépett volna át a filmvászonra. A hasonlóság aligha a véletlen műve, a filmkészítőket nyilvánvalóan az a szándék vezérelte, hogy Kat figuráját Sarah Jessica Parker legbensőbb baráti körének illusztris tagjairól mintázzák. A különbség csak annyi, hogy a mi New Yorki egykénknek nem Manhattan divatos szórakozóhelyein, hanem egy távoli bolygón, a briteknek nevezett, furcsa lények lakta Angliában kell ellavíroznia a boldogságig. Hősnőnk küldetése a romantikus komédiák előírásai szerint nem kevés fej- és szívfájással jár, Kat-nek ugyanis nemcsak az alkalomhoz illő ruha-kombináció, hanem az igazi kiválasztásával is meggyűlik a baja. Kiskosztümből és férfiakból egyaránt több van a kelleténél, Kat számításait ugyanis némileg keresztülhúzza, hogy a visszahódítani kívánt ex-pasi mellett a csábos kirakatbabának szerződtetett bér-gigolo is megdobbantja a női szíveket, köztük természetesen az övét is.
Az persze, hogy mindebből milyen limonádét sikerül kikeverni, a cukor és a citrom megfelelő arányán kívül jórészt a színészek áldozatos munkáján múlik. Debra Messing (Derült égből Polly), aki a Szex és New York népszerűségével vetekedő Will és Grace díszletei között edzette magát hosszú évadokon keresztül szingliéletre, pontosan tudja, mikor milyen grimaszt kell bevetni a vígjátéki hatás érdekében, Delmot Mulroney (Schmidt története) pedig már az Álljon meg a nászmenetben kitanulta, mi a teendő esküvői katasztrófák esetén.
