Eddig csak papírja volt róla, most már film is bizonyítja a neves előadóművész, Andy Garcia Kuba iránti rajongását.
A mexikói Alfonso Cuarón legfrissebb, világpiacra szánt filmje valahol a két véglet, a tanárosan feltartott mutatóujj és az igényes népszórakoztatás közé esik, és e szerepzavaros helyzetéből adódnak legfőbb problémái.
Nemcsak az irodalmi alapanyagot szolgáltató Peter Mayle, de a Gladiátorral elévülhetetlen érdemeket szerzett Ridley Scott is helyi lakosnak számít a Provence-i lankákon, érthető tehát a lelkesedés, mellyel e két nemzetközi nagyság nekilátott, hogy a hely szelleméhez illő módon, egy könnyed, romantikus komédiával állítsanak emléket a mediterránium szépségeinek.
Tele a filmtörténet repülésmániás direktorokkal, nemrégiben például Martin Scorsese filmjében, az Aviátorban láthattuk, miként egyensúlyoz a levegőben Howard Hughes, e rendezőkét nem túl jelentős, ám producerként és hadúrként valamint őrültként és tesztpilótaként jelentékeny életművet hátrahagyó mogul. Régi keletű, s filmes körökben igen elterjedt mániáról van szó tehát, melynek hódolói közé tartozik filmünk rendezője, Tony Bill is.
Mit kíván a magyar nemzet? A tévé- és moziműsorokon végignézve 56-os játékfilmet, de dögivel. Míg a tévé a téma jól bevált klasszikusait nyomatja (Szerelem, Megáll az idő, Eldorádó, Szamárköhögés), az ünneplőbe öltöztetett multiplexek az új pályaművekkel kampányolnak.
Megkezdődött az ostrom. Harci helyzetre azért senki se gondoljon, a multiplexekben és környékükön egyelőre béke honol, csupán Hollywood lőtte ki rég várt/rettegett, nagyhatótávolságú játékfilmes petárdáit, melyek elsődleges célja, minek is tagadjuk, elsősorban a szórakoztatás.
Se szeri, se száma azoknak a celluloid-hírességeknek, akik kipróbálták már, miféle érzés is másfél-két óra erejéig testőrbőrbe bújni.
Gondolta a fene! Az anekdota szerint a Költőfejedelem nyilatkozott ekképp, amikor a fülébe jutott, hogy az Akadémia tudós tagjai milyen rejtett jelentéseket tulajdonítottak méltatásra kiszemelt versének. Gondolta a fene! - mondhatták volna teljes joggal (Jerry Bruckheimerrel az élükön) a Disney producerei is, midőn 2003 hosszú, forró nyarán vérmesnek aligha mondható reményekkel útjára indították A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka című filmjüket, mely akkora sikert aratott, hogy a stúdió sietve nekilátott a folytatások leforgatásának.
Gondolta a fene! Az anekdota szerint a Költőfejedelem nyilatkozott ekképp, amikor a fülébe jutott, hogy az Akadémia tudós
Vincent Lindon egyszerre ismerős és ismeretlen alakja a francia a mozinak. Ártalmatlan vígjátékok és nem túl eredeti családi
A szálak messzire vezetnek, a nagy nemzetközi olajbizniszben - derül ki Stephen Gaghan számos Oscar-díjra jelölt filmjéből - szinte mindenki sáros (vagy olajos), legyen az illető ügynök vagy fegyverkereskedő, politikus vagy topmanager, olajsejk vagy feltörekvő yuppie, fanatizált terrorista vagy munkáját végző titkosszolgálatos.
Az angolok méltán lehetnek büszkék horrorfilm-termésükre. Az utóbbi években szaporodásnak indult szigetországi horrorfilmek
A tánciskola - ahogy azt a filmkészítők már réges-régen felfedezték - a párkeresés és a rivalizálás hálás színtere, amely egyaránt remekül passzol a romantikus vígjátékhoz és a sportfilmhez, illetve ezek furcsa ötvözeteihez.
Vajon elvisz-e egy játékfilmet, ha egy büfékocsinak álcázott, rozoga talponálló környékén a hazai színjátszás kiválóságai ökörködnek kitartóan másfél órán keresztül?
Lopni tudni kell, s Shane Black nem is szégyelli, hogy ismerős panelekből építkezik. Már csak azért sem kell különösebben szégyenkeznie, mert éppen annak a műfajnak adja meg a nagyon is komikus kegyelemdöfést, melynek ő volt a legnagyobb királya a kilencvenes évek Hollywoodjában.
Vajon mi történt valójában, amikor a perui Szent Lajos király hídja leszakadt? Véletlen baleset vagy isteni elrendelés? Erre
Cameron Crowe a popkultúra és az ifjú lelkek nagy ismerője a sírva nevettetés sportágában utazik. Vígjátékai sorában csupa olyan hétköznapiságukkal tüntető történetet találunk, melyek telis-tele vannak a mindenkori huszonévesek életéből ellesett komikus és tragikus pillanatokkal.
Az Éjszakai Őrség ékes bizonyítéka annak, hogy a számítógépes trükkökre alapozó látvány-mozik többé már nem számítanak hollywoodi privilégiumnak.
Az ösztöndíj-élet nemzedéki élmény: Lakótársat keresünk című EU-vígjátékával Cédric Klapisch jó érzékkel nyúlt a témához,