Mit kíván a magyar nemzet? A tévé- és moziműsorokon végignézve 56-os játékfilmet, de dögivel. Míg a tévé a téma jól bevált klasszikusait nyomatja (Szerelem, Megáll az idő, Eldorádó, Szamárköhögés), az ünneplőbe öltöztetett multiplexek az új pályaművekkel kampányolnak.
Tízen is felül van azoknak a filmeknek a száma, melyek az 50. évforduló alkalmából a forradalom eseményeit valamely közismert játékfilmes dramaturgiára igyekeznek ráhúzni. Szegény ember vízzel főz, szerencsétlen játékfilmesek pedig a tanult sémák mankóira támaszkodva lövik el egymás után régóta fiókban tartott 56-os filmötleteiket, melyek megvalósításához a jubileumi pályázatoknál jobb alkalmat keresve sem találhattak volna. Mit kíván a magyar nemzet? A tévé- és moziműsorokon végignézve 56-os játékfilmet, de dögivel. Míg a tévé a téma jól bevált klasszikusait nyomatja (Szerelem, Megáll az idő, Eldorádó, Szamárköhögés), az ünneplőbe öltöztetett multiplexek az új pályaművekkel kampányolnak.
A nagyszabású múltfeltáró projectek sorát nemrégiben Szilágyi Andor Mansfeld - Magasabb szempontból című filmje nyitotta, melynek erősségei és gyengéi furcsa mód nagyjából egybeesnek Andy Vajna és Goda Krisztina pontban október 23-ára időzített produkciójának ismérveivel. Látszólag a két film fényévekre van egymástól: az előbbi többnyire zárt terekben játszódó tárgyalótermi dráma, utóbbi ezzel szemben változatos helyszíneken bonyolódó, nagyszabású forradalmi tabló, az eltérő megközelítés ellenére azonban mindkettőjükben közös a külsőségek ájult tisztelete. Ha csak fele olyan jól sikerült volna a felvillantott karakterek bevilágítása, mint a korabeli Közért-feliratok, forradalmi helyszínek vagy lakásbelsők rekonstruálása, ha a példás műgonddal összeválogatott ballonkabátok alatt legalább ugyanolyan odafigyeléssel életre keltett, hiteles személyiségek (s nem tételfigurák vagy rendezői szócsövek) bújnának meg, talán fel sem tűnne, hogy végeredményben milyen keveset is tesznek hozzá ezek a filmek a forradalomról alkotott általános képhez.
A Szabadság, szerelem készítői mindamellett nem árultak zsákbamacskát: az óriásplakátokon tornyosuló, harci díszbe öltöztetett szerelmes-pár alakja és a köréjük szerkesztett aranyos naplemente láttán aligha gondolhattunk visszafogott, árnyalt megközelítésre, annál inkább gyaníthattuk, hogy Goda és Vajna forradalma a hollywoodi patronok bevetésével lesz újrajátszva. A végeredmény igazolja is ezen elvárásainkat, sőt bizonyos értelemben túl is tesz azokon. Bár magáról a forradalomról néhány színes, s látványos képeslapnál többet nem igazán kapunk, kellemes meglepetésekre azért így is számíthatunk. Ilyenek például a fiatal színészek (elsősorban Csányi Sándor és Fenyő Iván) korrekt helytállása és az idősebbek (Bánsági, Jordán) sokatmondó jelenései, az elvárt nívót is túlteljesítő akciójelenetek valamint a jobb sportfilmeket idéző vízilabdás közelharcok.
