Durr, durr, és csók

Lopni tudni kell, s Shane Black nem is szégyelli, hogy ismerős panelekből építkezik. Már csak azért sem kell különösebben szégyenkeznie, mert éppen annak a műfajnak adja meg a nagyon is komikus kegyelemdöfést, melynek ő volt a legnagyobb királya a kilencvenes évek Hollywoodjában.

Hosszú ideig Shane számított ugyanis az ún. buddy-movie elsőszámú beszállítójának, nála hatékonyabban senki sem tudott akciófilmet írni habitus és/vagy bőrszín tekintetében is ellentétes pólusokat képviselő furcsa-párok főszereplésével.

A Halálos-fegyver sorozat és Az utolsó cserkész annak rendje és módja szerint óriási sikert is arattak, azt pedig, hogy mi történt ezután, csak a jó ég és Hollywood bennfentesei tudhatják, tény azonban hogy Shane jó egy évtizedre eltűnt a szemünk elől, s alig lehetett hallani az egykor milliókat kereső forgatókönyvíró-fenoménról. A hallgatás idén történt meg, s a visszatérés aligha lehetett volna sikeresebb. Okulva nyilván a múlt fiaskóiból, Shane ezúttal rendezőként is ringbe szállt, hogy minden ízében azt a történetet láthassa viszont a vásznon, amit maga álmodott meg. És ez a történet nem más, mint egy újabb buddy-movie, azaz mégsem teljesen az, hiszen ezúttal semmit sem kell igazán komolyan venni. Olyannyira nem, hogy néha a mesélő maga űz gúnyt az éppen zajló történetből.

A Hollywoodba keveredő piti kis lúzer és az álomvárosban otthonosan mozgó meleg magándetektív párosításából az író-rendezőnek igazi szilveszteri mulatságot sikerült kifőznie. Filmjében felvonulnak a Hollywoodban játszódó krimoldák őslakosai, tele a padlás régi családi titkokkal és friss hullákkal, az elegáns partikon pedig több a gyilkos, mint a karakterszínész. A Durr, Durr és Csók leginkább egy jófajta, sokféle alapanyagból kikevert bóléra hasonlít, melynek készítői tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy milyen hatást szeretnének elérni vele. A nagy kavarodásban persze nem mindig a logika diktál, és néha fárasztóvá válik a sok idézőjel és kikacsintás, összességében azonban olyan filmkoktéllal van dolgunk, amelyet a másnaposság veszélye nélkül bátran fogyaszthatunk.